Mit csináljak, ha anyáéknak ilyen szinten nincs pénzük?

Bár természetesen nem látok bele a családi dolgaitokba, de ha a bátyád Németországban dolgozik, gondolom nem áll olyan rosszul, hogy ne tudna egy picit segíteni, hogy ne rongyos ruhában járj és a mínuszokban tornacipőben.:( Én biztosan segítenék a családomon, ha ennyire rossz a helyzet.

Írd azért le a méreteidet, cipő-ruci, és hogy melyik megye, biztos vagyok benne, hogy lesz aki segít. (én is, ha tudok.)

Ez mondjuk csak kis segítség, mert anyukádék pénzügyi gondjait nem fogja megoldani. 18 éves korod után már egész jól fizető diákmunkákat tudsz találni. Suli mellett is lehet dolgozni, hétvégén is, én pl. fősuli mellett anno direkt éjszakai munkákat vállaltam egy gyárban, hogy napközben be tudjak járni az órákra, nekünk sem volt túl sok pénzünk.

Szia!

Mi sem állunk valami fényesen, bár mostanában kezd jobbra fordulni a helyzetünk. Én 16 éves vagyok, és épp a napokban szortíroztam a ruhásszekrényemet, és mivel az utóbbi időben meghíztam, egy rakat farmert kellett levinnem a pincébe, amik teljesen jó állapotban vannak, csak sajnos kihíztam őket. Sajnálnám őket kidobni, mert semmi bajuk nincsen. Még van pár dolog, amit tudnék adni, kabát, sál, talán cipő, bár abban nem vagyok biztos, nagyon szívesen segítenék, amiben tudok. Pest megyében lakom.

16/L

Elöljáróban: minden tiszteletem a segítőkész válaszolóké. :)

A válaszommal valószínűleg nem leszek túl népszerű, de: a szülőknek - a magyar jogszabályok szerint is - nem csak a gyermekeik alapvető szükségleteiről (lakhatás, étkezés) kötelességük gondoskodni, hanem a ruházkodásról és az iskoláztatásról is, minden körülmények között. (És ez még csak a testi része a dolognak.)

Mivel a kérdező még tanköteles korban van, ez a szülői kötelezettség egyértelműen fennáll.

Egy bizonyos szintig érthető a nehéz helyzet (a hiteltörlesztés miatt), de hogy egy gyereknek összesen két darab turkálós nadrágja és csak egyetlen tornacipője legyen, abszolút túlmegy ezen a szinten.

Ha a szülők "próbálnak tenni ellene", de mégis ilyen rossz a helyzet, az azt jelenti, hogy még nem próbáltak meg MINDENT.

NEKIK kellene segélyszervezetekhez fordulni, amelyektől alkalmanként vagy akár rendszeresen ruhát és tartós élelmiszereket kaphatna a család.

NEKIK kellene felkutatni az egyéb lehetőségeket; pl. vannak csoportok, akik rendszeresen ruhaajándékozási napokat tartanak.

NEKIK kellene pénzbeli segítséget szerezni: pl. a helyi önkormányzattól - bizonyos feltételek teljesülése esetén - lehet igényelni egyszeri vagy rendszeres segélyt, pl. beiskolázásit; vagy alapítványoktól rezsitámogatást.

NEKIK kellene akár a sárga földig is megalázkodva rokoni és ismeretségi körben segítséget kérni; méghozzá azért, hogy NE a gyerekük arcáról égjen le a bőr az osztálytársai, a kollégista társai és az egyéb barátai és ismerősei előtt.

Ha a szülők MINDEZT megtették volna, most nem egy szegény kamaszlányon lenne ez a teher, és az átpasszolt, lerázott felelősség.

Kérdező, gondolom, szereted a szüleidet; ezzel nincs is probléma. A hozzáállásukkal viszont van. De ha már így alakult, vedd a kezedbe te a sorsodat, és kérj segítséget magadnak és a családodnak. A ruhaakciókon és beszerzési lehetőségek mellett fordulhatsz az iskolában az ifjúságvédelmi felelőshöz, vagy egyenesen a gyermekvédelmi szakszolgálathoz is. Nem kell aggódnod, hogy emiatt valami hátrány ér.

Sok sikert. :)