Szülők! Ti mit gondoltok, mikor a 15-16 éves lányotoknak huszonéves barátja van?

Én 14 évesen egy 21 évessel jártam,4 évig,megkérte a kezem is.Nem ő lett aztán a férjem,de igy visszagondolva nagyon furcsa mit evett rajtam annyi idősen,nagyon gyerek volt ő is a korához képest,talán ezért volt velem.

Egyesek itt apakomplexusban szenvednek, de ezt úgysem ismerik be:)

a fiúk azért sokkal később érnek, egy 21-22 éves sráchoz lehet, hogy agyilag sokkal jobban illik egy 15-16 éves. nincs ezzel baj szerintem.

Tapasztalatból mondod. Tökjó. Akkor én is mesélek neked valamit, amit tapasztaltam. 15 évesen jöttem össze a barátommal, aki akkor volt 22 éves. 2 hónap volt akkor a 16. születésnapomig, de nem vártam addig a szexszel, tomboltak a hormonjaim, nem tudtam és nem is akartam ellenállni neki. Számomra a szüzesség elvesztése sosem volt ilyen mítikus, hogy tökéletesnek kellett volna lennie. Bár az volt szerencsére. A szüleim kedvelték nagyon a barátomat, és többször is elmondták, hogy örülnek, hogy nem egy korombelivel jöttem össze, mert látják, hogy hogy néznek ki. Kisebbek is nálam, meg mind homoszexuális beütéssel rendelkezik, arról nem beszélve, hogy én is tudtam róluk, mivel hallottam a beszélgetéseiket, hogy ők sokkal inkább a szexre hajtanak (bár szerintem nekik még nincs is mivel), mint egy érett huszonéves, akik közül sokan már komolyabb kapcsolatot keresnek. Hallottam, hogy melyik lányba hány ujjuk járt a hétvégén, miután megitattak vele egy fél üveg pálnikát, és hogy hányan részesítették őket orális örömökben. Csak persze vulgáris stílusban előadva. Na lényeg a lényeg, az én szüleim kifejezetten örültek, hogy nem egy ilyen nyikhajjal jöttem össze. És az, hogy 16 éves lánynak menőzni kell az idősebb pasi, nos, ezzel sem értek egyet. Sose jutott eszembe, hogy nekem úton útfélen mondogatnom kéne, hogy fuj, a te pasid csak 16, az enyém bezzeg 22. Kit érdekel? Nem is jártunk együtt szórakozni, mert teljesen más társaságunk volt, egymással viszont nagyon jól éreztük magunkat. Illetve érezzük a mai napig, mert mostmár én vagyok 22, de még mindig együtt vagyunk, és már együtt élünk 2 éve. 16 évesen engem már jobban érdekelt a továbbtanulás, mint az, hogy minden hétvégén a hányásomban fetrengjek (mert ilyen lány is rengeteg volt akkoriban körülöttem). Szóval lehet, hogy valami csodabogár vagyok, vagy koravén, a szüleim meg nem normálisak, amiért ezt támogatták, de nálunk remek volt minden. Amikor betöltöttem a 16-ot, akkor kaptam fogamzásgátlót is, mert egyértelmű volt a szüleim számára, hogy nem egymás kezét akarjuk fogni még évekig.

Nem tartom kizártnak, de miért kéne azért szakítanom, mert esetleg 5 év múlva másra fogok vágyni? Tökéletesen működik a kapcsolatunk, nem unjuk egymást. Ha egyszer unni fogjuk, akkor szakítunk/elválunk. Reálisan látom a dolgokat, tudom, hogy a mai világban ritka az, hogy valaki az első szerelmével marad. De akár meg is történhet. Mégis mi értelme lenne annak, ha holnap eléállnék, hogy "Figyelj édes, szakítsunk, mert bár tökjó minden, lehet, hogy pár év múlva azt akarom, hogy más k*rogasson, szóval már most szakítsunk inkább, oké?". Nem akarom bizonygatni, hogy sose kerülünk olyan helyzetbe, hogy ellaposodik a kapcsolatunk, mert nem lehet tudni, hogy mi fog bekövetkezni. De felesleges ilyeneken gondolkodni, és rontani a saját hangulatunkat, mikor eddig minden tökéletes.

Nem mondtam, hogy szakíts vele! Csak sok lány úgy gondolkodik, hogy 16-17évesen összejön egy fiúval és vele éli le az életét. Ami nem kizárt, de valljuk be nagyon kicsi rá az esély. De te reálisan látod a dolgokat, csak az előző válaszodból ez nem jött le. Vedd úgy, hogy nem szóltam.

Valószínűleg azért sikerült olyanra a válaszom, amilyenre, mert azt próbáltam hangsúlyozni, hogy egy huszonéves férfi nem feltétlenül szex céljából jön össze és pláne nem feltétlenül pár hétre egy nála fiatalabb lánnyal. De így már tiszta minden mindenkinek. :D