Volt már valaki úgy, hogy a saját gyerekében látja azt az embertípust, akit amúgy ki nem állhat? Tovább.

"Aki azt mondja, jól nevelte a gyerekét, az hazudik. Akarta jól nevelni,de nem mindíg sikerül. Két nagy lányom van.

Az egyik talpraesett, a másik mint a Fiad. Egyforma neveléssel,nem ugyan azt a célt értük el."

A két lányod két külön ember, más személyiség, más temperamentum, más igények. Itt cseszted el.

Elcsesztem, ahogy írod. 31 éves. Én támogatom, hogy megéljen. A rokkant nyugdíjamból..

Nincs is miatta egy nyugodt nappalom, éjszakám..

Tudom, elcsesztem.. mint szülő megbuktam.

@33

Ne nézz már ennyire hülyének, nagyon jól tudom, mit jelent alapjáraton, hogy valakit sorsára hagynak. Addig viszont nem gondolkodtál el, hogy lehet ez az én, és mások olvasatában az is, hogy valakit kilökünk a nagybetűs életbe, anélkül, hogy bármit is megtanítottunk volna neki. "Majd az élet megtanítja neki" alapon. Én legalábbis szeretném mindazt átadni a gyerekemnek, amit én már tudok. Mit gondolsz, honnan és hogyan lett az emberiség kollektív tudása??

Kérdező, én még mindig azt mondom, csinálj közös programokat a fiaddal. Nem érdemes már azon rágódni, mit, hol rontottál el, de szerintem nem is ismered. Tudod, látod, mit csinál, mit nem, de nem ismered, egyszerűen nem töltöttél vele elég időt ahhoz, és nem is figyeltél rá eleget. Eddig nem írtál semmi olyat, hogy a fiad mit gondol, mit miért tesz őszerinte, csak arról írtál, szerinted mi, hogyan. Én megkérdezném a fiad is.

Ha jól értettem, 6 és fél éves kora óta te neveled, azaz az anyja hiányzott az életéből. Az igazi anyja is, meg az az anya is, aki korrektül anyja lett volna, ahogy elvárható minden nőtől, akinek gyereke van. Én nem irigylem ezért, mert valószínűleg százszor megnehezítette a dolgát. Volt, aki megkérdezze, miről mit gondol? Volt, aki törődött a lelki világával? Volt, aki érzelmileg adott neki annyit, hogy otthon biztonságban érezze magát?

Kérdező, kár már azon gondolkodni, mit hogy kellett volna csinálni, az a véleményem, bántó szándék nélkül, hogy akkor kellett volna azon gondolkodnod, hogy ne legyen olyan a fiad, mint az édesanyja családtagjai, amikor hozzád került. Ez viszont nem csak a pozitív példa mutatásában merül ki, mert az csak hozzájárul ahhoz a neveléshez, ami másmilyenné tehette volna. És igen, sokkal korábban kellett volna kezdeni, nem akkor, amikor már kikristályosodott a személyisége.

Egészen óvodás kortól nevelik a kockákat, nemdebár? Nem véletlenül. Ott kell megtanulni sorba állni, és úgy gondolkodni, mint a többiek, a többség. Ha már önállóan gondolkodsz, veszett fejsze nyele. Nevelni már nem fogod tudni, de a viszonyotokon még javíthatsz, és az segíthet abban is, hogy belássa, jobb neki is úgy, ahogyan te csinálod.

Apuci azért bemutatkozott egy párszor. Egy példa:

"Keves 28,mekkora kis tapló hülye vagy Te,azt se tudod,mi volt anno,aztán itt okoskodsz,mert épp fél órája kaptál pinát:)"

Nyah, pont ilyen a gyereked is, csak még egy kicsit kamaszkodik. Nem esett túl messze az almád, nyugodj meg.

Most 19.5 vagy 21 éves múlott a fiad? Kicsit érdekes...

Amúgy akármit is mondasz, a fiadat Te nevelted, minden, amilyen Ő a Te "kezed" nyoma. Lehet nem tudatosan nevelted így, de ez a Te hatásod.