Mégis mit tehetnék?

Ott kezdeném, hogy Apukának van egy cége, és kitalálta, hogy legyen amolyan családi vállalkozás, férjem már jó ideje vele dolgozik, április óta én is. Viszont sajnos elég rosszul megy, így a fizetésünket késéssel kapjuk meg, illetve meg sem kaptuk az utolsó havit teljes egészében, és meg sem kapjuk, míg a megrendelt árut nem viszik el a megrendelők, ami még rendben is volna, ha közben nem azt látjuk, hogy apukám ide-oda furikázik és gyakorlatilag két kézzel szórja a pénzt. Férjem borzasztóan megsértődött rá, dolgozni sem hajlandó bemenni, csak puffog. Nekem pedig borzasztóan rosszul esik, hogy csúnyán beszél édesapámról, főleg előttem, mert nagyon sokat köszönhetünk neki. Ráadásul, amilyen szemét dolgokat az ő apja megtett vele... én soha nem tettem szóvá, mert tudtam, hogy fájna neki.

Másrészt elhatároztuk egy ideje, hogy elköltöznénk innen, és megpróbálnánk megállni végre igazából is a saját lábunkon. Tudom, hogy meg fogják érteni a szüleim, de azt is tudom, hogy nagyon nem fognak örülni, hogy az unokájuk nagyon távol lesz tőlük. Úgy érzem cserben hagyom őket. Rémesen érzem magam, mert férjem megsértődött, mert szóvá tettem neki, hogy ne szidja már ennyire, hisz mégis csak az édesapám, és rengeteget segített, nagyon sokat köszönhetünk neki. És rémesen érzem magam, mert úgy érzem, cserben hagyom apukámat.