Mégis mit tehetnék?

Átjáró házunk van (sorrend:fürdőszoba,konyha,nagyim szobája,szobám,szüleim hálószobája)Soha nem vagyok egyedül.Éjszaka is ha mennek WC-re vagy inni,akkor keresztül mennek a szobámon,napközben is.Mellettem van nagyim szobája(azon is keresztül kell menni ha konyhába vagy fürdőbe akarnak menni)és ott pedig nincs ajtó a szobám és mama szobája között,a tv is mindig áthallatszik,főleg hogy az egyik fülére nem hall.Barátnőket sem tudok áthívnin,mert hol nagyim szól át hogy mit csináltok,hola szüleim járkálnak.Még telefonálni sem tudok,mert nagymamám folyton:ki hivott,mit akart?Mikor már többször finoman közlöm hogy semmi köze hozzá,de a következő alkalommal is megkérdi akkor már nagyon felidegesít és megmondom hogy hagyj már békén,nem tartozik rád,akkor el kezd sírni. Már egyszerűen nem bírom.Nem kérhetem meg őket hogy alakítsák át a házat a kedvemért,vagy hogy cseréljünk szobát mert ők azért még is felnőttek,nagyobb szükségük van magánéletre.

14/L