Mégis mit tehetnék?
Ott kezdeném, hogy Apukának van egy cége, és kitalálta, hogy legyen amolyan családi vállalkozás, férjem már jó ideje vele dolgozik, április óta én is. Viszont sajnos elég rosszul megy, így a fizetésünket késéssel kapjuk meg, illetve meg sem kaptuk az utolsó havit teljes egészében, és meg sem kapjuk, míg a megrendelt árut nem viszik el a megrendelők, ami még rendben is volna, ha közben nem azt látjuk, hogy apukám ide-oda furikázik és gyakorlatilag két kézzel szórja a pénzt. Férjem borzasztóan megsértődött rá, dolgozni sem hajlandó bemenni, csak puffog. Nekem pedig borzasztóan rosszul esik, hogy csúnyán beszél édesapámról, főleg előttem, mert nagyon sokat köszönhetünk neki. Ráadásul, amilyen szemét dolgokat az ő apja megtett vele... én soha nem tettem szóvá, mert tudtam, hogy fájna neki.
Másrészt elhatároztuk egy ideje, hogy elköltöznénk innen, és megpróbálnánk megállni végre igazából is a saját lábunkon. Tudom, hogy meg fogják érteni a szüleim, de azt is tudom, hogy nagyon nem fognak örülni, hogy az unokájuk nagyon távol lesz tőlük. Úgy érzem cserben hagyom őket. Rémesen érzem magam, mert férjem megsértődött, mert szóvá tettem neki, hogy ne szidja már ennyire, hisz mégis csak az édesapám, és rengeteget segített, nagyon sokat köszönhetünk neki. És rémesen érzem magam, mert úgy érzem, cserben hagyom apukámat.
Nem apukád mellett kell most kitartanod, hanem a férjed mellett, és igazat adni neki abban, amiben igaza van. Biztos nagyon szereted apudat, de tény, hogy uralkodó jellemnek tűnik, te meg túlságosan kötsz hozzá, pedig már saját családod van. Apudnak szépen meg kell értenie, hogy te a gyereked apukáját választod, és ez nem azt jelenti, hogy cserben hagyod, hanem, hogy éled a saját életed, ahogy minden normális ember, és ahogy apud is tette anno és teszi ma is. Lehetne belátással. Az, hogy nem fizet ki titeket, a pofátlanság teteje, bár, gondolom, inkább azért, mert ha titeket kifizet, a többi alkalmazottat meg nem, akkor kitör a botrány. Akkor sem tisztességes, mert neki gondolom nincsenek filléres gondjai. Egy valamirevaló vállalkozónak az fontos lehetne, hogy megbecsüli az alkalmazottakat, akik hátukon viszik a cégét, ő meg nyerészkedik rajta.
Igen, álljatok a saját lábatokra, a férjed is előbb-utóbb szerintem megunná, hogy mindig apudnak kedvezel.
Az, hogy adott, segített sok mindent, az szép, de ez a normális, hogy a szülő, ha teheti, segít. Főleg ma erre szükség is van, mert szülői háttér, támogatás nélkül semmi nem megy.
Köszönöm szépen mindenkinek a választ! Mindenkit pozitívan értékeltem, hiszen mindenki hasznos választ adott számomra, sokat segítettek a válaszok, hogy kicsit tisztábban lássak.
Apu nagyon szeret, ez tény, viszont én azt hiszem azért akar minket magához láncolni, hogy az unokája közelében maradhasson, hogy ne kelljen elválnia tőle. Rengeteget segített valóban, és igazán hálás is vagyok érte, de mindenképp szeretnénk elköltözni, csak épp fáj az elválás, mert úgy érzem cserben hagyom őket a bajban, mert mostanában elég rosszul megy az üzlet, de ha most nem lépünk, nem is fogunk tudni a későbbiekben. Csak mi vagyunk illetve egy alkalmazott, ő megkapja a bérét rendesen, mi nem mindig , sőt az elmúlt időben mindig csúszás van, illetve hiszti, ha mégis el merem kérni a pénzünket. Kicsit túlzásba estem a két kézzel szórja a pénzt kifejezéssel, de filléres gondjai valóban nincsenek, míg nekünk szépen be kell osztani mindent, mert ugyan lenne pénzünk, de így hogy nem kapjuk meg időben, és albérletet rezsit kell fizetnünk sajnos muszáj "kuporgatni", mert amúgy igazán jól keresnénk. Lényeg a lényeg, valóban úgy tűnik, hogy azért csinálja, hogy ne menjünk el, egyrészt kényelmesebb neki, hogy mi gürizünk, és szavunk se lehet, másrészt az unokájától nem akar messze kerülni. Am Zegen lakunk, és Bp-re tervezzük a költözést, elérhető távolság úgy gondolom, nekünk és a lányunknak is sokkal több lehetőségünk lenne, és főleg nem kellene apukámhoz igazodni egyfolytában.
Azt gondolom a lelkifurdalás tán az én "lelki nyomorom", mindig is érzékeny voltam,mindig minden kicsiség miatt furdalt a lekiismeret. Ezen valahogy túl kell lépnem, de nem tudom, hogy...
Majd megszokjátok az új helyzetet. Semmiféle cserbenhagyásról nincs szó, és attól, hogy messzebb laktok, még láthatja rendesen az unokát. Az útvonalon amit írsz, szerintem elég jó a közlekedés.
Másrészt az jutott még eszembe, hogy a "kuporgatás" rosszat nem tesz, meg kell tanulni a keveset is beosztani, különben nem tudja az ember hova tenni magát, vagy megbecsülni, amije van. Ez jó taktika, csak ne úgy érné el, hogy nem ad rendesen fizut...
Persze, igaz, megtanuljuk beosztani a keveset, és értékelünk mindent, amin, van.
A cserbenhagyás: biztos vagyok benne, hogy úgy fogja érzeni. Sajnos hajlamos mindig úgy érezni, hogy mindenki őt bántja, hogy mindenki "bele rugdos" stb. Én meg a legkevésbé sem szeretnék rossz viszonyban lenni vele.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!