Szerintetek ez igazságtalan volt anyukámmal szemben?

amúgy egyedül én tudtam mit akart anyukám születés napjára és meg is vettük neki (szóval odafigyeltem rá) amúgy 10.-én volt.

És a portrét főleg neki csináltam, csak úgy szidott még mielőtt befejeztem volna, hogy teljesen elment tőle a kedvem... Bár most már befejeztem.

Amúgy nekem is rosszul esett. mert csak ő vette így magára... ÉS tudja jól mennyire szeretem és odafigyelek rá mindig. És tavaly karácsonykor meg legjobb barátnőmnek vettem és nekik nem tudtam venni - akkor is csináltam - de akkor semmi baja nem volt... Szerintem pikkel a barátomra mert amióta megvan csomó mindenért szid mindenért már több mint háromnegyed éve... Ez a tipikus "felnő a lányom" szindróma vagy nem tudom... Ő az első barátom és tényleg nagyon szeretem. Egy csomó dologra meghívott már és csak viszonozni szerettem volna...

Nagyon sokat beszélek anyukámmal és szinte minden este bemegyek hozzá (ha itthon vagyok)

És hétköznapokon itthon vagyok. Minden 2. hétvégén megyek át 1 napra a barátomhoz ha nem én vagyok ott ő jön 1 napra.

Bár sokat beszélek anyukámmal mindig is akadtak nézeteltéréseink. Én pl elég fiús vagyok ő meg nagyon nőies és 40+ éves korára 25-30 érzi magát... bár nekem ezzel semmi bajom ő akar mindig megváltoztatni és kötekedik velem emiatt...

Szeretem őt nagyon de néha kikészít. Amúgy szerintem a családból én vagyok az egyetlen aki tényleg foglalkozik vele. Ezért felém van a legtöbb elvárása...

Megértem én hogy nem akar elveszíteni. Mondtam is neki hogy mindig a lány vagyok, de előbb utóbb kirepülök a családi fészekből.

És azért puffogok ide mert annyira felidegesített ezzel hogy valahol ki kell élnem, mert falnak megyek ha nem... Meg most karácsony van nem akarok vele vitázni.

Bár ahogy látom mindenki az erősíti hogy én vagyok a figyelmetlen, nemtörődöm, paraszt...

Néha nem is értem miért töröm magam a családomért amikor ezt senki nem veszi figyelembe. Csak azt nézik, hogyha nem beszélek velük és a szobámban vagyok, vagy ha elmegyek itthonról. Vagy ha nem tudok valamit, mert nem voltam ott és nem mondták el akkor le vagyok szidva. Van hogy elég zárkózott vagyok mivel különcnek születtem a világba... Én kérek elnézést. Néha tényleg szívesen eltűnnék. Egyedül a barátom és a legjobb barátnőm értékel valamira és a családom meg többségben csak szid...

Igen elbasztam azt tudom. De ráébredtem hogy túl nagy felém az elvárásuk. 1 karácsonyt azaz 1 napot basztam el az évben de azt nem vették figyelembe, hogy egész eddig mennyit tettem. Ha nekik az ünnepek fontosak csak, akkor ezentúl csak az ünnepeket veszem számba.

Így talán észreveszik hogy mennyit jelentett az amit az év többi részében tettem/segítettem.

Ebben a világban már nem számít ezek szerint a szeretet az sem milyen jól elsütögettünk és nevettünk. Csak az hogy ajándék... Az sem értik meg hogy én semmit nem kérek pluszba csak ami szükség és akkor amikor kell, ha venni akarnak akkor ezentúl vegyenek. Menjen tönkre a család. Apám anyám nyugodtan váljon el én már nem pártolom egyiket sem... Úgyis egy nagy színjáték már a házasságuk és a család is...

Amúgy köszönöm a válaszokat. Tényleg semmi sem ér az a mondat hogy a karácsony a szeretetről szól :)

Amúgy én tényleg csak egy családot akartam akikkel együtt lehetek ezen a napom. Soha nem mentünk sehova gondoltam legalább ez a nap. Anyu kijelentette ő nem akarja hogy az egész család összegyűljön nálunk... Engem meg ez szomorított el, de ez senkit nem érdekelt...

Szóval ezentúl mondhattok bármit hogy ilyen meg olyan vagyok nem hat meg. Nem én vagytok és nem is az én családommal életek...

Köszönök minden választ!