Hogyan béküljek ki nevelő apummal, anyukámmal, és a nagymamámmal?

Ott voltunk a mamáméknál, amikor kiderült, hogy anyukám és a húgom elmennek korizni, de én nem mehettem velük, mert tanulnom kellett. És akkor jött megint az a szitu, hogy lebénáztam a húgom, mert elrontott valamit. A mamám erre mondta, hogy ne mondjak rá ilyeneket, mert ő a testvérem. Én meg mondtam, hogy csak féltesóm. Na és akkor jött a legnagyobb balhé: a mámám mondta, hogy mekkorát csalódott most bennem, és nevelő apum meg anyumnak mondta, hogy most adjon nekem egy nagy pofont. Persze anyum nem adott, mert ő tudja milyen érzés ha verik [mamám is többször megütötte amikor kicsi volt (nem komolyan, de ő akkor sem akar engem ütni)] és ő nem akar engem bántani. Jött ezután az az átlagos "10 perces papolás" és amikor lementünk a kocsihoz nevelő apum mondta, hogy ezentúl csakis a legfontosabb dolgokat kapom meg, hogy majd így megtudom milyen kirekesztve lenni a családból. Tudom, hogy nagyon nagy butaságot tettem, mert nevelő apum tart el minket kb. 10 éve, miután anyum lelépett velem az igazi apukámtól, mert egyfolytában verte anyumat, nekem meg rá se szart a fejemre, amíg ott laktunk nála (pl. 1 évesen hagyott a szarban poshadni, amíg anyum haza nem ért, mondván, hogy ő rosszul lesz a szar szagtól de azt még meg jegyezném, hogy nekem kiskoromban nagyon nagy trauma volt, hogy eljöttünk tőle és anyát hibáztattam 5 évesen, nagyon gonoszan :() és még egyszer mondom: tudom hogy nagyon hülye voltam, mert nevelő apumtól mindenem meg van, csak szerintem velem nagyon bunkón viselkedik egyfolytában (anyum szerint csak azt akarja hogy jó ember legyek, jól fizető állással) de én nem bírom, ha valaki egyfolytában bunkózik velem, mert én nagyon önfejű vagyok. Már vagy ezerszer megbántam mindent, és a lelki ismert furdal folyamat, és nem tudom, hogy béküljek ki velük :((((( LÉGYSZÍVES SEGÍTSETEK, ELŐRE IS KÖSZÖNÖM!