Hogy lehetne szorosabb a kapcsolatom az anyukámmal? 15L
Anyával jól megvagyunk egymás mellett, soha nem volt különösebb problémánk, mert mindig odafigyel rám, megnevel.
De nem bírok vele beszélni komolyabb dolgokról, vagy inkább nem merek. Pl. nem merem megmondani ha egy fiúval találkozok, félek hogy nem enged el, vagy nem is tudom, egyszerűen nem merek elé állni. Nehéz odamenni.. elmondani. Nem is tudom miért, hiszen már elengedett de nem könnyű. Volt már olyan, hogy azt mondtam a barátnőm is ott lesz mikor találkozok a sráccal.. úgy éreztem könnyít a dolgon.
A barátaim már járnak bulizni minden hétvégén (10. osztályba járok)de anya nem enged. Van egy 18éves nővérem, sokszor hozzá hasonlít, ő kb. ilyen idős korában kezdett el bulikba járni, és én is szeretnék.
De bármikor előállok az ötlettel veszekedés lesz belőle. Nem szeretnék minden hétvégén menni, szó sincs róla, csak alkalmanként, jól érezni magam.
Azt hiszem sokszor nem bízik meg bennem,nagyon félt, vagy nem is tudom. Mit tehetnék?
Félek őszintén beszélni.
Sehogyan sem. Nem a te dolgod és nem a te hibád az, hogy édesanyád nemigen szeret, hogy a nővérdet ajnározza, téged pedig elutasít: csak kontrollál, csak parancsol. A hiba az ő készülékében van, nem nálad.
Azért nem tudsz vele őszintén beszélni, mert soha nem fogadott el téged önmagadért, azaz vele szeben sérült a bizalom nálad (ami nagy baj!), másrészt, mert kamasz vagy. Éppenhogy elfelé kellene távolodnod lélekben már anyukától, nem pedig ráragadni.
Kicsit állj keményebben a sarkadra és verd ki az akaratodat! Ha a nővéredhez hasonlítgat, akkor mondd meg neki bátran, hogy te nem a nővéred vagy és pláne nem ő (= az anyukád). Ma más világ van, mint akkor, amikor ő bulizott.
Hol van az édesapád? Ha anyukád elutasító, akkor fordulj apukád felé. Ha nincs, akkor mások felé, de mindenképpen anyukától elfelé. Lázadj, kicsi lány, annak van itt az ideje! Erről szól a kamaszkor: megtalálni MAGADAT, nem pedig a szülőd egy az egyes kopija maradni.
Tudom, hogy szeret anya, sokszor megkérdezi hogy vagyok stb.
De van egy 3éves hugom, sokat kell vele foglalkoznia, ahogy nekem is. Csak próbálom megadni a tiszteletet, szót fogadni, ami sokszor nehéz.
Apukám alig van itthon. Mindig utazik, úgy érzem mintha távolodna a családtól, de ezt már említeni sem merem.
Annyi barátnőm van, aki az anyukájától kér tanácsot bármilyen ügyben.. de nekem ez nem megy, ezen szeretnék változtatni:)
Próbálj beszélgetni anyukáddal úgy hogy kérdezd meg ő milyen volt ennyi idős korában.
Hova járt szórakozni és mit szóltak a szülei ha ő szeretett volna valahova elmenni.
Általában ha emlékeztetik a szülőket az ő ifjú éveikre megenyhülnek, mivel ők is többet szerettek volna mint amit megengedtek nekik az ő szüleik.
De gondold meg te is hogy nem véletlenül félt téged. Sajnos egyre rosszabb a közbiztonság, én is mindég figyelmeztetem a gyerekeimet amikor társaságba mennek.
Sajnos a ti korotokban az a jellemző: tudok én magamra vigyázni... Még is sokan esnek komplikált helyzetekbe, végzetes körülményekbe, vagy vesz más irányt az életük amit később hiába bánnak meg már nem lehet rajta változtatni.
Ebben a te korodban anyukáddal inkább már "barátnői" viszonyt kell kialakítani. Erre persze neki is készsége kell legyen. Kell valami azonos témát találnotok, amiben nem csak közös nevezőn vagytok de sok tapasztalatot át tud adni. Lehet hogy el kéne kezdened vele főzni tanulni és ezen a "csatornán" már el lehet kezdeni belsőbb problémákat is megbeszélésre megemlíteni.
A kapcsolat építést nem a világhálón kell építeni, ha nem a családon belül a "tűzhely" körül.
Hidd el sokkal jobban fogod érezni magadat azokon a bulikon amikre legálisan mehetsz el mint amit kiharcoltál veszekedéssel.
Anya csak egy van és egyszer te is az leszel és neked is ugyan ez a helyzet fog fent állni, mit mesélsz majd el a gyerekednek? Rajtad áll, mi lesz akkor.....
Kedves Kérdező!
Én 15 évesen nem jártam bulizni, pedig akartam, csak anyu nem engedett. Utólag megértettem miért, és összeteszem a két kezemet így 23 évesen, hogy nem jártam bulikba! Az osztálytársaim akik jártak, előbb utóbb kiégtek, teherbe estek egy WC- sztorin, vagy olyan srácokkal jöttek össze, akiket később megbánták hogy megismerték. Nem mondom hogy nem, bulizni kell, és én el is fogom engedni a lányomat idejében. De az még ne a 15 év legyen... hanem a 17-18...
Bőven ráérsz bulizgatni még hidd el! :)
És érthető, hogy félt téged, én sem engednélek még 15 évesen el! Még barátokkal sem. Szörnyű dolgokat művelnek a fiatal tinik manapság, elcsalhat egy srác bárhova, az italodba észrevétlenül szereket csempészhetnek. Amíg naív és élettapasztalatlan vagy addig még várj!
23/N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!