Hogyan tudnám idős nagymamámmal megértetni, hogy diétáznom kell és ne akarjon minden nap süteményekkel tömni?

Mond, hogy kiderült, hogy cukorbeteg vagy

Vagy néha mondhatod, hogy fáj a fogad. Nem tudsz enni sem.

Sztem reménytelen megértetni vele, ha ő sovány azért, ha duci meg azért. Nálam ugyanez a szitu, és azt találtam ki, hogy nem előtte ettem meg, hanem elraktam, hogy majd később, és másnak nekiadtam, stb. De komolyan mondom, ahogy elhagytam ezeket a förtelmeket, attól is fogytam. Egyszerűen a csoki kevésbé hízlal, mint ezek az összetákolt holmik, nem laksz jól tőlük, nagyon hízlalnak, és tovább késztetnek az evésre. Ha diétázol, márpedig fiatal vagy, miért ne tennéd, ne érdekeljen senki, péksütit ne egyél semmi áron! De ha hagyod elmúlni a fiatalságod, és 30 évesen szingliként akarsz egy tálca süti mellet keseregni, akkor hallgass a nagyanyádra. Én ezt tanácsolom. (Nem sérteni akartam, csak nyomatékosítani, és nem a személyed ellen szólt)

A legjobb megoldás az, ha elcsomagoltatod magadnak a sütiket, aztán a kukába hajítod hazafelé menet. Kegyetlen dolog, de saját magadnak ne árts!

nehogy már ne tudj megmagyarázni egy idősebb embernek valamit. nem csecsemő aki nem érti meg a dolgokat. nem ő a hibás hanem te magad,

mondd, hogy te csak egy dolgot eszel meg: a szilvásbuktát, mert azt szereted!

Az én nagyim is értetlen. A saját epekő műtétje után talán egy-két hétig diétázott, aztán abbahagyta, és a kiújuló tünetek se veszik rá a diétás táplálkozásra.

Uhh, ez nagyon kemény dió. Én feladnék a dolog elmagyarázásával, látszik, hogy nem fogja megérteni, talán nem is hajlandó. A kisbabám és a saját érdekemben egyszerűen visszautasítanám a süteményt. Ha tovább erőszakoskodik, akkor vagy beszélnék azzal, akitől kapja a sütit, hogy ne adjon neki - ismertetve a tényállást, vagy egyszerűen megmondanám neki, hogy ki fogom dobni az első kukába, ha a tányéromra teszi. Elhiszem, hogy jót akar, csak ez már egyrészt túl megy az erőszakossági tűréshatáron, a fontosabb viszont, hogy egészségügyi kockázata van.