Rossz anya lettem amiért nem én neveltem a gyerekemet? Ti elhoznátok, vagy nem bolygatnátok, ha nem akar jönni?

Ha azt írta volna ki kérdésnek,hogy:Mit tegyek?Menjek a közeli városba dolgozni,mert csak ott van munkalehetőség és így tudom csak a fiamat támogatni,de ott kellene hagynom a szüleimre?Persze látogatnám két hetente!Vagy maradjak vele csp és segélyből élnénk!

Akkor azért támadnátok,hogy milyen mocskos egy anya segélyből akarja eltartani a gyerekét,meg minek szül az ilyen?Hányni tudnék tőletek,komolyan mondom.Akkor ert milyen már,hogy nem tudja megadni a gyerekének ami kell.azt javasolnátok neki,hogy menjen dolgozni a városba,most meg itt játszátok az agyatokat.

Persze kérdező,fogd a gyermekedet azt menjen csak szépen hozzád lakni,úgy ahogy te azt eltervezted.Nem fogja megviselni ne aggódj,a gyerekek nagyon rugalmasak.Amúgy is melletted a helye.Köszönd szépen meg a szüleidnek,hogy eddig segítettek,bár ez a természetes,hogy ha szükségünk van segítségre azért van a család,hogy összefogjunk és megoldjuk.De gondolom már megköszönted nekik.Ne aggódj minden rendben lesz,megérti a fiad,hogy NEM VOLT MÁS VÁLASZTÁSOD!

Én meg attól tudnék hányni, akik szerint ez a megoldás volt a jó. 4 évig hagyta ott a gyerekét, azért azt ne felejtsd már el a nagy védelmedben, nem pár hónapig. A kisfiúnak olyan a saját anyja, mint egy közeli rokon, teljesen normális, hogy nem akar elmenni. Veregessük meg a Kérdező vállát, elvégre csak a nagyszülőknél hagyott egy 2 éves gyereket és nem állami gondozásba?

Ezen nagyon fel fogsz háborodni, de én is úgy vállaltam gyereket, hogyha úgy alakul, el tudom-e tartani egyedül vagy sem. Nem csak úgy bele a vakvilágba.

Senki nem úgy indul neki,hogy nem tudja majd eltartani,de mindenkivel előfordulhat ilyen helyzet...előző,mielőtt elhánynád magad és ítélkeznél,gondolj bele,hogy bárkivel történhet a mai világban bármi,egyik napról a másikra utcára kerülhet,elveszítheti mindenét...Te mit tennél,vinnéd a gyereked a nélkülözésbe,a bizonytalanságba,vagy a szüleidre bíznád,akik téged is felneveltek,ahol látogathatod bármikor??Nem idegeneknél hagyta!

Kérdező! Ne habozz,ha úgy érzed,eljött az ideje,vedd magadhoz a kicsit,ebben a korban még rugalmasak,később nehezebb lesz.

47-es voltam

6 éves a gyerek, nem hülye! Ebben a korban már rohadtul nem rugalmas. A nagyanyja a valódi (nem szülő) anyja!

Rohadt önző dolog lenne felkapni a gyereket, hogy most már minden oké, elég nagy, a nehezén már túl vagyunk,addig meg a nagyszülők nevelték!

52-es vagyok.

Ellenbe veletek, akik szerint nagyon jól döntött a Kérdező, én egyik válaszomba sem tettem ilyen megjegyzést mint az 51-es és erre válaszoltam. Nem tudom, hogy miért nem lehet leírni úgy a véleményemet, hogy a másik oldal ne tegyen megjegyzést. Nem kell egyetérteni, de el kéne fogadni azt, ha valaki mást gondol.

Am, engem ugyanígy otthagyott anyám nagyszülőknél, sztem ezt a legtöbb gyerek hasonlóan éli meg, arról írnék kicsit, akkor hogy érintett a dolog.

Több, mint egy évről volt szó, nap - nap után vártam anyámat, hgoy jön, de nem jött, egy idő után már nem vártam, és mamámat kezdtem anyának szólítani, anyának tekinteni. Nem értettem, hogy hagyhat ott, aki szeret. Mondhattok bmit, de ez így van. Aztán, mikor anyám megjelent, és elvitt, nem ellenkezhettem... kiszakított abból a környezetből, ahol éltem, de inkább féltem tőle, mert olyan volt, mint egy idegen. Mivel ő is türelmetlen volt, és azt várta, hogy hirtelen, egy csapásra minden megváltozik (és nem értett meg engem) ezért a későbbiekben sem alakult ki köztünk soha, az a normális anya-gyerek kapcsolat.

Ez szintén nem vádaskodás, nem leszólás, sajnálom ha vkinek nem tetszik. Csak egy történet.

Ja, és nem azt mondom, hogy esélytelen a dolog, de nagyon fontos a türelem, és hogy ne várja el a gyerektől, hogy megértse ezeket a dolgokat, hogy pénz, munka, miegymás.

A gyerek előtt, ez nem mentség. ahhoz, hogy kialakuljon újra a bizalom a gyerek részéről, pedig rengeteg türelemre, kitartásra, és tapintatra lenne szükség. Sztem.

Azzal nem értek egyet,hogy egy gyereknek nincs egyébre szüksége,mint hogy az anyja ott legyen vele,és szeresse...attól még nem fog jól lakni,télen nem fog tudni fűteni,egy gyereknek enni is kell.

Igen,legfontosabb a szeretet,de talán pont ezért választotta ezt az utat az anyukája,mert akkor ez volt a legtöbb,amit érte tehetett!