Miért akar egy anya a lányából hasznot húzni? Úgy hogy még az nem is kezdett el önálló életet és az iskolát sem fejezte be?

Anyám gyerekkorom óta nem úgy kezel, ahogy egy normális anyagi körülmények között élő anya a lányát. Gyerekkoromban sem kaptam meg semmit, nagyon rosszul érintett, amikor már mindenki dezodort használt és topmelltartót hordott 12-14 évesen, kinek mikor jött el rá az ideje, az én anyám meg azt mondta hogy semmi szükségem rá. Gyerekként nem tudtam hogyan kell szépen megfésülködni vagy szépen felöltözni, csúfoltak 9 éves koromtól amíg be nem fejeztem az általánost. Anyám arra sem tanított meg hogy mindennap 2x mossak fogat, így 13 évesen 3 csont fogamat is kihúzták, akkor világosított fel az fogorvos, hogy hát fogat kellene mosni- A mai napig nem tudtam teljes mértékben elfelejteni, hogy megszólnak az emberek vagy kinevetnek, nehezen teremtek kontaktus, nehezen szólok hozzá idegenekhez, félek..

Jelenleg főiskolára járok, anyám unszolására kezdtem el, pedig 18 évesen költözni akartam, de anyám "úgy megváltozott" azt hittem rendeződik minden. De nem. Alig telt el a beiratkozás óta 2 hónap, amikor ugyanúgy beszélt velem, beszólt mindenért. 19 évesen pedig már önálló voltam annyira, hogy volt saját célom, világképem, önképem. Anyám folyton nyaggatott, hogy kövér vagyok. Ha pl volt egy porszem!!! a cipőmön, azt mondta hogy úgy nézek ki mint a c*g*nyok!! Amikor megtudta hogy lefeküdtem a barátommal 18 évesen, üvöltözött velem hogy mekkora egy k_rva vagyok!! (kutakodott utánam és megtalálta a gyógyszeremet így tudta meg)

Anyagilag soha nem segített! Barátomtól kaptam meg sok olyan dolgot, amit neki kellett volna megvennie. Pl kabátot, cipőt.

Van egy öcsém, aki 11 éves. Neki több mindene van, mint nekem 21 évesen. Új plazmatv, új wifis telefon, új bicaj, kis elektromos motor, laptop, fényképező. Én semmit nem kaptam sosem. De ne hogy azt higgyétek hogy én most az öcsémtől sajnálom hogy ezeket a dolgokat 9-11 évesen megkapta, hanem az zavar, amit a kérdésben is kiírtam, hogy anyám hasznot akar belőlem húzni. Rossz szemmel nézi, hogy diákmunkát vállalok hogy fenntartsam magam, hogy megvegyem a bérletemet ami 6500 ft, hogy kifizessem a telefonszámlámat 2000 ft, hogy kaját vegyek, mert ha itthon eszek dumál, hogy vegyél magadnak, ez is 10.000 ft, saját sampont-fogkrémet stb veszek ez is 3000 ft, gyógyszer havi 3000 ft. 25.000 ft-nál járok, és akkor még nem voltam sehol, nem vettem semmi érdemlegeset!!

Sumák módon kellett az igazolásokat összegyűjtenem, hogy havi 6 ezer ft ösztöndíjat kapja az egyetemtől!! Múltkor vettem magamnak egy csizmát, bokacsizmát és télikabátot, mert már mindenek 4-5 éves, összesen 20.000 ft körül volt, sokat spóroltam rá, és sokat dolgoztam. Ennyi örömöm van az életben, hogyha félévente 20 ezer ft-ért vásárolhatok. Hozzáteszem kb 1 éve van erre lehetőségem!

Miért ilyen velem az anyám???

Szoktam segíteni itthon, sütök-főzök, pedig annyira gyűlölök itthon főzni, mert felettem áll, mindent kivesz a kezem alól és elteszi, hogy ugye nem kell már akkor meg tedd már el, meg beleszól hogy nem igy kell. És volt hogy már úgy csináltuk ahogy szerinte kellett, és sz*r lett a süti vagy a kalács amit épp csináltam.

Egyszerűen nem bírom már elviselni őt, nemtudom mit gondol? Apám tartja őt el 20 éve, neki 1 ft keresete sincsen, és még ő mondja nekem, hogy én ne egyek otthon, meg hogy én neki milyen nagy kiadást jelentek!!

Meg olyanokat mond, hogy igazán vehetnék otthonra kaját, mert hogy ő milyen sokat költ kajára, már nem győzi!! Közben meg napi 1000 ft-ért vesz kaját, abból tesómnak 500 ft az édesség meg a kóla, úgyhogy gondolhatjátok hogy napi 500 ft-ból milyen sok kaját lehet venni!

Mivel érdemeltem én ezt ki?

Hogy aprómról is szó essen, ő meg egy kétbojtos papucs, sajnos rá sem számíthatok, anyám simán fellöki apámat, ha nem tetszik neki valami. Pedig apám gyerekkoromban jó ember volt :(