Rossz anya lettem amiért nem én neveltem a gyerekemet? Ti elhoznátok, vagy nem bolygatnátok, ha nem akar jönni?

Szégyeld magad.

Nincs az a pénz ami megérné, hogy a gyerekedet 2 hetente lásd, és más nevelje fel helyetted. Az meg önmagáért beszél, hogy az ne adja elő a szenvedő szerkezetet aki két hetenként képes a saját gyerekét látogatni nőként.

Számomra, szülhetsz akár hány további gyereket-de semmi élőlényt nem bíznék rád.

Sajnálom a kisfiadat.

Űés akkor most olvasom, hogy van képed ezek után még egyáltalán felmerülni a gondolatnak, hogy elhozd és kivedd egy a gyereked által már megszokott környezetből, ráadásul iskolakezdésre.

Te mond hol élsz? Egy gyerek nem egy játékbaba, akit hol lekapunk a polcról, hol visszavágjuk.Élőlény, aki normális törődést érdemel és stabilitást.Elég normális anyukád lehet, ha nem kapott már el, és úgy Istenigazából nem rántott meg, hogy kapj a fejedhez: egy gyereket nem csak kipottyantani kell, hanem fel is kell nevelni-ha kell egyedül.

A gyerekek azért sokkal rugalmasabbak mint a felnőttek, pl. a külföldre költözéskor ők asszimilálódnak a leghamarabb, ők tanulják meg a nyelvet először tökéletesen...

Szerintem minél kisebb annál előbb kezdj hozzá anyának lenni, minden nappal egyre nehezebb feladatod lesz.

És sok sikert.

Nem kell rossz anyának érezned magad, mert aki elhagyja a gyerekét (teljesen mindegy miért) az nem anya.

Azon túl, hogy te szülted meg, soha nem töltöttél be az életében anya szerepet.

Ne haragudj, de nem várhatod el tőle, hogy az anyádnak tekintsen, mikor ott hagytad, gyakorlatilag elárvult.

Egyik kolléganőm szintén 2 éves korában passzolta le a kisfiát a szüleinek. Hetente, kéthetente látogatta, éppen 6 éves koráig. Utána elhozta magához, az iskolát már itt kezdte a gyerek. Állandóan a kedvét kereste, különórákra járatta, látszólag mintaanya lett (sokan nem is tudták róla, hogy 6 éves koráig nem ő nevelte a fiút). Aztán leérettségizett, kiment külföldre, évente többször meglátogatja a nagyszüleit.

Az anyjával nem tartja a kapcsolatot.

Rosszul vagyok, a kérdésedtől, s a válaszaidtól is.

Szánalmas, hogy a munkával próbálsz mentegetőzni!

Én ugyan nem vagyok anya, de remélem elolvasod a kis mondandómat.

Anyám 20 évesen ment hozzá apámhoz. Apám csak a szüleitől menekült (Ezért házasodott korán.), nem akart ő családot... Hát, nem is törődött vele. Anyám viszont elkezdte szülni a gyerekeket.

Mire felépülték a házat, megszületett a bátyám. Anyám iskolázott, s közben munkába járt, valamint, hogy a bátyámra való alap kiadásokat fedezni tudja, bár halálfélelme volt tőle, esti munkát vállalt egy putriban! Éjjel a putriban vakarta a hányást, hajnalban megfőzött és kitakarította a házat, mindezt azért, hogy reggel ott lehessen a bátyám mellett! Ő is, mint más normális szülő, elvitte oviba, majd ment vagy az képzésre, vagy munkába. Később, hogy nehogy könnyebb legyen, megszületett a másik bátyám.:) De anyám azt mondta, megérte. Mert semmi nem ér annyit, mint amikor látod felnőni a gyerekeidet! Te már sosem fogod megtapasztalni, hogy milyen az amikor a gyerek hajnalban felkel és a lábadon csimpaszkodva bömböl, hogy ne menj dolgozni. Mert egyszerűen, nem érdekled annyira. Nem volt rá lehetősége, hogy érdekelje. Akiért bőgni fog, az a nagymama lesz, és nem te.

Nem te vagy az egyetlen akinek nehéz dolga van! Nem fényezni akarom az anyámat, de ő mégsem hagyott ott minket egyszer sem, senkinél!! A gyereked teljesen el fog hűlni tőled, sőt... Nem akarlak bántani, de megérdemled! Egyszerűen így volt kényelmes neked! Bűzlött a munka. Mert ne mondd, hogy nem találtál volna valami takarítást, vagy valami, mert ezt nem hiszem el. A helyzet már nem fog megoldódni. A legfontosabb pillanatairól lemaradtál. 2 hetente egyszer meglátogatni... Tudja, hogy vagy, hogy te vagy az anyja, de sose fog rád úgy emlékezni, mint egy... Egy igazi anyára! Aki ott volt amikor az első foga kiesett, vagy amikor ki kellett mosni a pisis lepedőt!

Remélem elgondolkodsz ezen a pár soron, amit lepötyögtem neked...

28# vagyok.

"Rossz anya lettem amiért nem én neveltem a gyerekemet?" Ebbe most gondoltam bele... És az első gondolat: 'Mi van?' Megbocsáss, de az az anyuka aki neveli. Ha én neveltem volna azt a gyereket, akkor én lettem volna az anyja. Te nem vagy az anyja. Csak egy idegen néni, aki 2 hetente meglátogatja a családot.