Mennyi joga van egy szülőnek beleszólni a felnőtt gyermeke életébe, ha az még otthon él?

Ha két vagy több ember együtt él, mindenkinek kell alkalmazkodni. Legyenek akár hazsok, testvérek, kollégiumi szobatársak.

Ha huszonéves fiatal lakik a szüleivel, akkor meg kell adnia a szülőnek a szabadságot neki. (Ha esetleg addig nem sikerült a szülő saját elveit belénevelni, akkor már úgy is késő.) Viszont a "gyereknek" nem szabad ezzel a szabadsággal olyan fokon visszaélnie, hogy ezzel a szülőnek aggodalmat, vagy kényelmetlenséget okozzon.

Továbbá illik a szülőnek segiteni. Ha esetleg még nincs jövedelme, hogy az anyagiakba is beszálljin, akkor házimunkával is segíthet.

A bulizásba való beleszólás teljes képtelenség. Nyugodtan mehet, miért is kéne tőle tiltani? Max. akkor, ha züllött társasággal van együtt, akkor érdemes nyomást gyakorolni rá, beszélni a fejével. Vagy ha a tanulás rovására menne.

Egyetem, tanulás szempontjából is érdemes irányítgatni, egy érettebb felnőtt már jobban tudja mit érdemes választani, nem csak a szívével gondolkodik.

Barátnő kérdése pedig olyan, mintha egy azonos nemű barátról lenne szó. Mindegy, hogy haver vagy barátnő, ha nem szimpatikus, teljesen rendjén van, hogy nem engeded a házadba/lakásodba.

Van joga hozzá.

Most értettem meg, ahogy elköltöztem.

Anyám is mindenbe beleszólt, nem kezelt felnőttként, dehát nem is voltam az.

Most látom, hogy magam gondoskodok magamról.

Nem jó a beleszólás, de nem tud másmilyen lenni, más korosztály, más értékrend, más neveltetés...

Nem lehet kivédeni!

Azt viszont nincs értelme megtiltani, hogy menjen a barátnőjéhez, mert csak olaj lenne a tűzre. Tehát nálad ne találkozzanak, de a fiad mehet a lányhoz.

Munka elvállalásába nem érdemes beleszólni. Hadd próbálja ki magát több területen is, ami neki tetszik. Szintén kivétel, ha túl sokat dolgozna a tanulás rovására.

20 éves vagyok, itthon lakom de dolgozó ember vagyok

Nekünk nem kell kompromisszumokat kötni, mert mindig katonás felfogás kísérte az életem

Máig nem fér bele hogy valakivel itthon züllést rendezzek, esetleg dáridózzak, én szüleim szeméből tudom olvasni azt amit szívesen látnak és amit nem

Soha nem volt nálunk tipikus kamasz lázadás, mindig megértették velem hogy mi a jó, mivel kéne várnom, mit kell jobban átgondolni mielőtt belevágok

Tetoválásaimat is már saját keresetemből vittem végbe, egy szavuk nem volt csak megmosolyogták

12évesen már tudtam hogy, a mostani szülők idejében nem volt köntörfalazás, ha nem értett szépszóból a csemetéjük

Az apa kivágta otthonról mint a sz*rt <- Ezt lehetne gyakorolni most is nagyon sok családban

Úgy gondolom akkor lehet engednie a szülőnek, ha a gyerek egyébként okos, és szófogadó

20/F

Valahogy mindkét részről meg tudnám érteni a dolgot, de..valahogy mégse. Azt nem értem hogy minek megtiltani huszonéves gyerekétől bármit is..most azért mert otthon lakik? Mert "az én házamban azt csinálsz amit mondok"? Milyen idétlen felfogás már ez? Nem 10 éves pisisről van szó..Viszont ha a gyerek otthon csücsül és nem csinál semmit, közbe kéreget pénzt szórakozásra akkor megértem, és jogos.

Én örülök hogy olyan családban lehetek ahol nem volt senkinek megszabva semmilyen határ, akár 14 évesen is elmehettem volna bulizni, de mondjuk én nem akartam. Jó 15 éves koromig otthon gubbasztottam is alig jártam el barátokkal vagy bárkivel. Hirtelen kezdtem szórakozni járni 16 évesen, és nem lett beleszólva hogy 10re legyél otthon, vagy ha odaérsz vagy elindul haza telefonálj...(nyomkövetőt a telefonba esetleg?)

Sok mindent kipróbáltam, csináltam hülyeségeket mint mindenki más, de sok mindenben okosabb lettem, sok mindent felfogtam, megértettem, és tanultam a hibáimból. Ami nem történt volna meg ha a szüleim megtiltottak volna mindent. Akkor talán most itt ülnék és ezer meg egy dolgot nem értenék és hülye lennék hozzá.

Nővérem 15-16 évesen költözött el először barátaival albérletbe, tartott 1-2 hónapig hazaköltözött mert nem sült el jól. De anyámék elengedték, hadd lássák hogy mit lát és hogy él egy felnőtt. De volt hova hazajönnie. Ha nem engedik elköltözni nehezebben boldogult volna később, bár idővel azt is megtanulta volna.

Én úgy vagyok vele hogy egyszer élünk, próbáljuk ki amit akarunk és élvezzük egy kicsit az életet, ne korlátozzunk senkit, hacsak nincs rá valamilyen ok, ne merüljünk bele a szürke hétköznapokba. Amíg van mellettünk valaki aki támaszt nyújt nekünk ha segítség kell, használjuk ki, mert ezért van a szülő, hogy segítsen a gyerekének.

Én mikor nem tanultam nem dolgoztam csak szenvedtem otthon, akkor is azt mondta apám hogy mindig a gyerekük leszek, bárhogy lesz, ők segíteni fognak lehetőségeikhez mérten, addig lakok itthon ameddig akarok, mert tudják milyen nehéz a mai világban egy fiatalnak saját életet kezdenie. Mert k*rva szép egy albérletben kezdeni a nagybetűs életet, ezekkel a röhejes fizetésekkel, és magas költségekkel.

Én viszont sose kértem pénzt mert így is élősködőnek éreztem magam..mégse érzem azt hogy milyen szar ember lennék, tudom értékelni az életet, akik velem vannak, akik segítenek nekem, és még most is ha kérnek valamit én pattanok és csinálom. Mert megérdemlik.