Hogyan akadályozzam meg, . Hogy anyu egy óriási bunkosagot kövessen el karácsonykor?

Látom, még mindig megy a gittrágás, hogy illetlen dolog-e illemtan-könyvet ajándékozni...

Talán pont az lehet a gond, hogy sokan ilyen "prűden", elutasítóan állnak az illemtan kérdéséhez, hogy a társadalmunk jelen állapota ebben a dologban is... hát hagy erős kívánni valókat maga után...

Évekig dolgoztam klinikán, és a frissen klinikai gyakorlatra kerülő orvostanhallgatókat (nem 6 elemis suttyót, nem faluvégi antiszociálist, hanem negyedéves orvostanhallgatókat Budapesten) tudjátok mire kellett először megtanítani? (tisztelet a kivételnek)

Hát bizony arra, hogy ha bemegy valahova, akkor a napszaknak megfelelő módon KÖSZÖNJÖN. Mert egy jó részük, ha becsörtetett valahova (kórterem, nővérszoba, stb) akkor megállt, és teljes zavarodottsággal pislogott, de valahogy a "jó napot kívánok, X.Y. orvostanhallgató vagyok" mondat még véletlenül se jutott az eszébe...

Vagy másik banális helyzet, felveszem a munkahelyi telefont, és egy hang beleszól, hogy "a Kovácsnével akarok beszélni..." én meg mondom "jó napot kívánok" ... néma csönd, majd ujra "a Kovácsnéval akarok beszélni"... én meg mondom "elhiszem, de kicsoda ön, és ki az a Kovácsné?" ... erre ő "nem klinika?" ... erre én "de az, de tetszik tudni, itt van most kb 20 Kovácsné, részint dolgozó, részint beteg, és a zömükről azt se tudom, hogy ők Kovácsnék, mert a keresztnevüket ismerem"... stb... nem lehetne jáccásiból úgy, hogy "Jó napot kívánok, Kiss Béla vagyok, és a Kovács Jánosné Zsuzsi diétás nővérrel szeretnék beszélni"... mert akkor esetleg segíteni is tudnék??? Illemtan.

Evvan. Szóval úgy tűnik, egy illemtanrúl szóló könyv manapság mindenkinek hasznos ajándék.

Anyukád egy s..fej!

Na, most már rajta kívül nevezte valaki annak!