Lehet szeretni, el lehet fogadni egy egyedülálló anyát/nőt 2 kisgyerekkel, akik nem tőled vannak?

Én is belekeveredtem évekkel ezelőtt egy hasonló sztoriba. A kicsit vártam, amikor a férjem lelépett egy 10 évvel fiatalabb csajjal. Két évig egyedül éltem, aztán megismerkedtem valakivel, és beköszöntött a boldogság. Pedig már negyven éves vagyok, csakúgy, mint a kedvesem. Neki is van egy gyermeke, nekem kettő. Ő is szereti az én gyerekeimet, és én is szeretem az ő gyermekét. Néha viccesen meg szokta jegyezni, hogy mindig három gyereket szeretett volna..igaz, nem ilyen felállásban. Ja, és nem vagyunk selejtesek, két év korkülönbség van közöttünk.

Igen utolsó pont ezt mondtam, ha eltudja fogadni, hogy esetleg a férfinak is van gyereke akkor könnyebben talán, bár ezt a nők sokkal nehezebben fogadják el, még ha nekik is van.

Mi 3-an vagyunk fiúk és az egyik a féltesóm, de együtt nőttünk fel kiskorunk óta. Az igazi férfiak nem picsognak, ha "más" gyerekét kell felnevelni, sőt a sajátjuknak tekintik, faterom is ezt tette. Nem úgy mint az itt jelenlévő csicskák nagyrésze, akik anyu szoknyája alatt élnek még 20 évesen is azt nőt nem láttak életükbe. Szóval igen simán találhatsz normális embert.