Nagyon szemét és hálátlan voltam a családommal, késő már változtatni?

A lényeg, hogy a nagymamám és anyukám nevelt fel, mindent megadtak kevés pénzből is, de kissé túlféltettek. Apai részről le vagyok tojva kiskorom óta, ők fényűzésben élnek, de 0 szeretetet és támogatást kaptam tőlük, 17 évesen felkerestem nagyapámat, aki annyit mondott, hogy ne zaklassam, ő nem tud velem mit csinálni. Soha egy képeslapot nem kaptam tőlük, csak fájdalmat okoztak. Viszont mivel anyuék neveltek, nekik voltam hálás és ezáltal néha rájuk is voltam baromi dühös, mikor úgy éreztem, nem értenek meg. Most már látom, hogy mennyi mindent elrontottam, mert nekik köszönhetek mindent az életben. Sokszor ok nélkül haragudtam rájuk. Nagyon szégyellem magam. Nem tudom, hogy tudnám a hátralevő éveinket megváltoztatni, hogy érezzék, szeretem őket? Senki nem tudja, mennyi van még neki hátra, de azt szeretném, hogy ha arra kerülne sor (remélem, csak több évtized múlva), hogy a halál elválaszt minket, nem úgy válnánk el, hogy nem értékeltem azt, aki fontos. Már borzasztóan sajnálom azokat a perceket, amiket veszekedéssel töltöttünk.