Párotokkal ti miről/min szoktatok veszekedni? És hány éve vagytok együtt?

5 éve vagyunk együtt.

Anyja nagyon buckalakónak nevelte és férfihoz képest semmi önbizalma és logikája nincsen, alapvető dolgokat kellett nekem megmutatni anno. Tudtam, hogy mit vállalok, hogy nekem kell néha tanítgatnom, de van mikor sokadjára elpöccen az agyam hogy nincs annyi logikája, hogy megoldjon egy dolgot inkább azt mondja, hogy én ezt nem tudom, ez van, ha meg csinálja akkor meg olyan lassú mint egy lajhár így néha inkább megcsinálom én. Ilyenkor szoktam tulajdonképpen én vitázni ő meg hallgat, mint otthon tette.....de ez ritka , kb fél évente ha egyszer. Amúgy nem szoktunk.

Főleg az időbeosztáson, mert ő nagyon sokat akar velem lenni (együtt élünk), én meg néha szeretnék elmenni a barátaimmal is kicsit beszélgetni, inni egy teát.

Másik a házimunka, mivel ő semmiben sem segít. Múltkor megértem, hogy kapcsolja be a mosógépet, mert nem voltam otthon, erre ő rávágta, hogy nem tudja, hogy kell...

Fel szoktam még neki hozni, hogy rengeteget ül a számítógép előtt, és emiatt alig beszélgetünk. Emellett idegesít az is, hogy húzza az időt, meg tolja a dolgokat, és mindig az utolsó percben van kapkodás. Nagyjából ezeken...

2,5 éve együtt, 22/L, 27/F

6éve vagyunk együtt, 2éve házasok. Mi 1 dologban nem egyezünk, és az a lányunk nevelése! Én vagyok a szigorú, és a következetes. Ha valamit nem szabad, rálegyintek a lányka kezére, és ha sír, vagy hiszti van, ráhagyom. Apja pedig rálegyint és egyből 'jajj apa nem úgy gondolta', tehát: a lányunk hisztis és akaratos, de nagyon. Rám nem akar hallgatni. :(

Apja fejét folyamatosan megveszi :)

Utálom, hogy nem néz körül, nem keresi a dolgait, hanem engem vegzál, hogy hová tettem pl. a telefonját, kulcsát, cipőkanalát stb.

Utálom, hogy elefánt a prcelánboltban, éjjel akkorát rúg az ágyba, hogy felébredek, mindent lever, mindennek nekimegy.

Utálom, hogy a kisfiunknak azt mondja: 'Anya nem engedi'.

Mindezektől függetlenül édes, aranyos ember, segít otthon, nagyon szeret minket, olyan biztonságos meleg vele minden.

11 éve vagyunk együtt.

36/N, 40/F

Veszekedni apróságokon. Például szól, hogy tegyem rá a mikróban az ételre a fedőt, mert összefröcsköli a belsejét. Én meg nem szeretem rátenni, és különben is, amikor ideköltöztem, vagy ötéves koszt vakartam ki a mikróból és azóta is én takarítom, hadd koszoljam már össze, ha nekem úgy jó.

Az ilyenekből tök jó kiabálások tudnak lenni, de persze mindketten tudjuk, hogy annyira pitiáner problémáról van szó, hogy felesleges is komolyan venni.

Azokat a dolgokat, amik tényleg számítanak, inkább higgadtan megbeszéljük.

könnyen ideges lesz apróságokon és csapkod (nem velem kapcsolatos dolgokon, hanem mondjuk kilöttyen a tej), én meg olyankor ideges leszek, hogy ne csapkodjon már, mi lesz ha gyerekünk lesz. Több nem jut eszembe.

másfél éve, ebből fél éve lakunk együtt

Leginkább apróságokon.

Az elején az összecsiszolódás miatt mentek a viták.

Most inkább azért, mert ő nem hal meg valamit és én meg nem értem miért nem úgy cselekedett.

3 éve vagyunk együtt. Félévente 1x vitázunk.

- Nem szeretem, hogy nem mutat be az ismerőseinek, hanem elvárja, hogy én ugorjak oda, és mondjam el, hogy az ő felesége vagyok. Szerintem ez borzasztó udvariatlanság! A legtöbben észre sem veszik, hogy együtt vagyunk. :(

- Nem takarít otthon, de emelett még rendetlen is. Meg azt is mondja, hogy ő a munkanapjain nem hajlandó semmit sem csinálni. Pedig szerintem egy önálló (!) szemétlevitel, vagy az, hogy 10 másodperc alatt felsöpörje a nyúlkakit, beleférne.

- Ha programot szervez, akkor nekem ugornom kell, ellenben ő nem jön el velem sehová, pedig én nem is olyat szervezek, ami pénzbe kerül.

Több, mint 7 éve vagyunk együtt. És olyan tulajdonságai vannak a férjemnek, amiért a világ női társadalmának nagy része irigyelhet. :) Ágyba kapom a reggelit, éjjel is leugrik a boltba, ha kérem, mindig odafigyel, hogy legyen betétem a női napokra, virágot hoz csak úgy, folyton ölelget. :))))