Mit csináljak? Sürgős!

Szerintem 21 évesen màr eldöntheted szabadon hogy mit akarsz.

Ha nem akarsz menni hozzàjuk,akkor NE menj,

Ha beszélni akarnak a hàz eladàsàrol,beszélhettek telefonon is.

Ha 21 évesen még megvernek,akkor ott nagy baj van....

Ha a pàrodat nem fogadjàk el,még rosszabb.

Hol is élsz most?

Ezt nem értem.

Külön élsz olyan helyen ammihez a szüleidnek semmi köze?

Akkor nincs min aggodnod.

Nem kell visszaköltözz,söt ne költözz.

Ha a lépést egyszer megtetted,hogy önàllo életet élsz,akkor ne add fel.

Én 14 évesen összevesztem nagyon csunyàn a szüleimmel,intézetbe kerültem.

Majd kikerültem,és külföldre sodort az élet.

Szülök megtudtàk itt élek,hazaakartak csàbitani.

De nem mentem.

Mert az idöben nem visszafelé megyünk,hanem elöre.

Ha megvertek, akkor lehet, hogy van a háttérben más is. Talán

* gátlásokat ültettek el Benned (talán már kicsi korodtól)

* bármelyik pillanatban lelkiismeretfurdalást tudnak kelteni Benned

* elvették az önbizalmadat még gyerekkorodban

szóval ilyesmire gondolok. Nem biztos, hogy igazam van, de a veréses, bántalmazásos eseteknél ezzel számolni kell.

Ha megvertek, akkor még jó darabig érzelmi függőségben fogsz maradni velük. Ezért szerintem: ne menj vissza, mert ,,visszarántanak'', legalábbis lelki értelemben. Az ilyen környezet fertőz, már csak maguk a régi emlékek is.

Az a baj, hogy ezek a dolgok maguktól nem múlnak el. Keress meg olyan pszichológust, aki családon belüli erőszak esetekhez ért, és kezeltesd ki. Tényleg nem múlik el magától többnyire. Ha több verés is volt, súlyos volt a verés, vagy érzelmileg is megaláztak, akkor azsem lehetetlen, hogy immár poszttraumás stresszt szedtél össze, ne ijedj meg, ezt el lehet mulasztani, de nem mindig múlik el magától, tehát nem jó dolog elhanyagolni.

[link]

Szerintem legalább fél évig (de inkább tovább) tarts szünetet, ne menj vissza egyáltalán. Olyan ez, mint a gyógyuló alkoholista: ne menjen visza a régi cimborákhoz, mert elrántják. Ez a környezet fertőz, elveszi az erődet.

Persze meg is lehet érteni, hogy

nem mered megmondani a szüleidnek a valódi okot: hiszen gátlásokat ültettek el Benned. Van rá lehetőség, hogy ,,megszökj''? Mennyire tudsz szabadon mozogni, költözni, az új elérhetőségeidet nem megadva? El tudsz tűnni észrevétlenül? Köt valami hozzájuk? Ha gyereked van, akkor lehet, hogy a szüleidnek nagyszülői láthatási joga van a gyerekhez, de -- a verés miatt -- ezt esetleg hajlandó lesz korlátozni a gyámhatóság.

Nem értem.. Ha vissza költözöl akkor nem kell eladni a házat???

Miért akkor fenn tudják tartani?

A két utólagos komentedre válaszolva:

,,én most jó viszonyba vagyok velük,de nem bírom a bántásokat.''

Szerintem még korai lenne jóba kerülni velük. Először fel kell dolgozni a múltat (valószínűleg pszichológussal), utána jön a düh (Benned), azután meg a gyász (mármint a rossz múlt miatti gyász Benend). Amikor mindezen túl vagy, évek múlva, akkor esetleg újra lehet kapcsoatot felvenni, jóban lenni.

Csábító lehet megkerülni ezt az utat, de az csalás, és boldogtalansághoz vezet. Legalábbis azokban az esetekben, amiket én ismerek, Ha a Te eseted ezektől jelentősen külöönbözik, akkor ne haragudj azért, amit írtam. Sok dolog függ a részletektől. Mvel verés volt, sajnos valószínű, hogy mégiscsak eztaz utat kell majd bejárnod. A részletek miatt tényleg keress meg egy pszichológust, mert az emlékeket egyedül nagyon nehéz lenne feldolgozni.

A másik kérdésed:

,,de a mai nappal mit tegyek?''

Elképzelem magamat a bőrödbe. Azt is elképzelem, hogy a szüleim olyan szorongásokat ültettek el belém, hogy nem tudok nyíltan nemet mondani.

Hát akkor azt csinálnám, hogy nem venném fel a telefont, nem válaszolnék SMS-re, e-mailre, nem mennék ki a szüleimhez. Ha fontos telefont vársz, akkor kezelje hétfőig a telefont a párod, és ha a szüleid keresnek, ne adja át. Persze ha a telefon kijelzi, ki keres, akkor eleve föl sem vennétek. Vagy akár ki is kapcsolnátok jóelőre. Hétfőig csinálnám ezt, addig neten keresgélnék olyan pszichológust, aki családon belüli erőszakhoz, traumaikus élmények feldolgozásához ért. Hétfőn (vagy mielőbb) elmennék a pszichológushoz, és aztán meg utána meg már úgyis ő adja meg a az események irányát. Szerintem lesz egy páréves szünet a szüleiddel való kapcsolatban, de végül jó lesz. Nem ígérem, hogy megjavul e kapcsolat, az is lehet, hogy nem lehet megbocsátani, de mindenesetre tisztába kerülnek a dolgok, végül boldog leszel. Ezek nem gyógyíthatatlan dolgok.

.. ne haragudj: amíg írtam a fenti hosszú válaszomat, éppen az alatt futott be a kommented. Szóval nem azért hagytam a kommentedet válasz nélkül, mert figyelmetlen lettem volna, hanem azért, mert azt én akkor még nem olvashattam. Mindig van egy kis időbeli elcsúszás a válaszokkal, ez most így jött ki.

Mindenesetre nagyon sok olyan részlet van, amit fontos lenne tudni a döntéshez. Én azt javaslom, pszichológust keres, és mindent beszélj át, a verést is, a szeretetet is, az emlékekeket is, a kötődést is. Tegyetek mindent mérlegre, a doki mondhja el tapasztalatát, tudását, hozzátok fel azt a múltból, amit fel lehet. Így már lehet dönteni.

Tudom, rossz érzés ez, de a pszichológus majd tapintatos lesz, úgy csinálja hogy minél kevésébé fájjon. Persze olyan pszichológusra gondolok, akit direkt erre képeztek ki. Nem olyanra, aki nem ehhez ért, hanem máshoz. Ha látod, hogy nem ért hozzá, akkor keress mást.

Pénzért biztosan találsz ilyet, de ha ingyenes kell, akkor olyat szerintem itt tudnak ajánlani:

[link]

ez a telefon másra is jó: egyszerűen meg is hallgatnak Téged, és segíthetnek néhány dologban.