Miért van az, hogy sokan rossz kapcsolatban vállalnak gyereket? Vagy ennyire megváltoznak a férfiak/nők a gyerek születése után?

6-ik vagyok.

A leírtakban benne van a válaszom, ha valaki tud olvasni a sorok között is. De hogy egyszerűsítsem a dolgot: idén kb. a 8-ik ajánlatomat utasítják vissza. Szerintem nem nézek ki szarul, bár azt sem tartom valószínűnek, hogy bármelyik lánynak az én fotóimmal lenne "tele" a szobája fala. Hülye gyereknek sem tartom magam, a szüleim mindíg is mások tiszteletére, és a becsületre neveltek, és ezt KŐKEMÉNYEN meg is követelték tőlem. Rámenős sem vagyok, bár akinek ez a korábbi véleményemből nem jött le valamilyen szinten, annak megint csak az önismerettel lehet gondja, mert nincs önmagában kialakult viszonyítási alapja.

Azt gondolom, -bár nem vagyok tévedhetetlen- én megtettem eddig is ami az én feladatom férfiként, csak épp a feedback bizonytalan szinte minden esetben. És bár bátoríthatom én az illetőt, kedvességgel, apró figyelmességekkel (csokoládé, egy mosoly, apró csipkelődések, vagy egy érintés), kész, passz nincs tovább. Viszont abból a korból már kinőttem hogy ráérjek túl sokáig bohóckodni egyetlen személynél ezekkel a dolgokkal. Azt, hogy szimpatikus-e valaki a másik számára, lehet érezni az illető reakcióiból (pillantás, nyitottság, stb.) Akinek a legelején sem egyértelműek non-verbális értelemben a szándékai, attól hogy várhatom azt a későbbiek folyamán, amikor jönnek a pofonok az élettől, hogy fogjuk majd egymás kezét, ha valamelyikünk épp a meredek szélén jár...?

Ott soha nem lesz EGY-ség, hanem csak KÉT-ség, tehát nagy eséllyel a megosztottság fogja jellemezni a kapcsolatot.

Nagyon a fején találta a szöget egy amerikai írónő, Jodi Lynn Picoult ezzel a problémával kapcsolatban:

"Ha egyedülállóval találkozunk, mindegy mit mond, de biztos nem azért van egyedül, mert élvezi a magányt, hanem mert már megpróbált beilleszkedni a világba, de az emberek újra meg újra kiábrándítják."

Remélem kielégítő és érthető a válaszom, és a helyzetem, bár hozzátenném, hogy ez messze nem rólam szól, mivel nem én vagyok a kérdező. Tehát Rá (és az Ő kérdésére) kellene koncentrálnunk elsősorban. Aki egy hozzászólóra kíváncsi, annak már csak netikai szempontból is ott a "privát üzenet" opció:)