Miért bűn az, ha egy szülő támogatja a gyereke életkezdését?
Én nem kaptam semmit a szüleimtől, párom sem, így azon vagyunk hogy a gyerekünknek tudjunk majd adni valamit, leginkább egy lakást.
Ettől még dolgozni kell majd, nem fogjuk 30 éves koráig eltartani. De a fizetését nem kell hitelre vagy albérletre szórnia, ahogy nekünk. Lesz lehetősége élvezni az életet, családot alapítani anélkül hogy félni kelljen a kilakoltatástól.
Ez olyan nagy baj? Miért szólják meg az ilyen szülőket?
Mert nagyon különbözőek az emberek.
Még aki elvileg segíteni is akarja a gyerekét, az se mindig tesz így, hiába tehetné meg...
-Vannak azok a szigorú fafejűek, hogy nekik is meg kellett dolgozniuk mindenért, dolgozz meg te is gyerekem, nem teszem alád a lakást...
-Vannak azok, akik magukhoz akarják láncolni a gyereküket, hogy soha ne költözzön el. Így persze segítik sok hétköznapi aprócseprő dolgokban, pénzügyileg is. De ahhoz, hogy a csemete külön költözzön, ahhoz egy vasat nem adnak hozzá.
(Erre tipikus példák a egyedülálló anyukák. Akik csalódtak a férfiakban, nem képesek férfival normálisan együtt élni, de vágynak társaságra otthon, családra, és a gyerekükből csinálnak az idők alatt bábút... Soha nem adnának 1-2 milliót, hogy kisegítsék egy lakásvásárlásban!...)
-Vannak akik bár nem költekezők, de olyan váratlan kiadásaik voltak életükben (akár egy súlyos betegség gyógyszerei, akár egy árvízben elúszott ház pótlása, stb...), hogy nincsenek megtakarításaik, nem tudnak a gyereknek anyagilag segíteni, még ha szeretnének sem. (Ő rájuk nem jellemző, hogy mást megszólnának...!)
-Vannak akik pedig pazarlóan élnek, minden fityingjüket elköltik drága és felesleges holmikra. Ezért nem tudnak megtakarítani, és nem tudják a gyereket így segíteni. Na ők aztán tudnak irigykedni és megszólni...
-Hát még vannak e kategóriák közt átmenetek, de ezek a fő irányok szerintem.
-Aki szolidan él, és megtakarít, hogy akár a gyereke életét is megkönnyítse, mint vélhetően te is, az jól gondolkodik szerintem. Van aki önhibáján kívül nem teheti, nem sikerül neki, pl munkahely elveszétse miatt... De sajnos nem mindenki törekszik erre, nem mindenki így gondolkodik.
Nem az irigység miatt, hanem azért, mert egyszerűen nem tanítod meg neki, hogy tudjon küzdeni, hogy értékelje a dolgokat, hogy a saját erejére támaszkodva kezdje az életet. Hogy később ha esetleg segítenél-tudja értékelni az amit kapott.
Eszembe nem jutna így tenni mint ahogy te.Ha nem tanítod meg, nem tanulja meg, később mikor te már nem leszel, és nem fog senki a háta mögött állni, mi lesz vele?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!