Ebben az esetben okolható a szülő?
Adott egy 2 szülő akiknek születik egy gyerekük. A szülők tudatlanok, felelőtlenek és a gyereküket kiskoruktól étellel tömik. A gyerek annak és rendje módja szerint meghízik. Mire iskolába kerül már a társainak a dupláját nyomja.
A gyerek lusta mozogni, érthető hiszen nem megy neki.
Az iskolában csúfolják és rengeteg atrocitás éri, főleg alsóban. Felsőre már viszonylag beilleszkedik és ritkábbá válnak a csúfolódások, de ugye a régebbiek benne maradnak.
A súlya miatt rengeteg mindenből kimarad.
Az iskola mellett otthon is kisebb megaláztatások érik a testvére részéről. Csúfolta a súlya miatt.
A szülők ez idő alatt semmit sem tesznek a helyzet megváltoztatásának érdekében. Általában elintézik annyival, hogy "ha, szerelmes lesz lefogy".
A fiú ezeket mélyen elzárja magában és alkalmanként amikor már nagyon betelt érzelem kitörései lesznek (elakar menni világgá, kitöri az ablakot, széttépi a könyveit stb.).
Az osztályában "barátokra" lel az általános iskola végére.
Ballagás után középiskolába kerül, továbbra is túlsúlyos (normális súlya 75 kg lenne, de ő 120 kg és 14 éves).
Különösebb barátokra nem lel, inkább haveri kapcsolatok alakulnak ki nála, viszont megint előkerülnek a piszkálódások és tesiórákon folyton csúfolják, megjegyzéseket tesznek róla. A lányok kinevetik.
Az érzelemkitörések ilyenkorra már megszűnnek és sajnáltatás helyett úgy dönt, hogy lefogy. (Innentől számítható az amikor ráébred arra, hogy le kell fogynia és ekkora kezdődik az a kör amibe azóta is benne van.)
Azóta a felismerés óta 4 év telt el, lassan 5.
Ezalatt az idő alatt a fiú elvesztette a barátainak hitt személyeket, a tanulásban súlyosan elvérzett, a súlya 30 kg-val gyarapodott, bezárkózottabb lett mint valaha, lustaság eluralta, céljait elvesztette, nem érzi az "érzéseit", képtelen józan döntéseket hozni, csöppet egoista lett, de mellette hihetetlenül szégyenlős, nem képes másokkal beszélgetni csak felszínes dolgokról, több tucatnyi sikertelen fogyókúra próbálkozáson van túl.
A környezete kedvesnek tartja. Kívülről csak annyit látnak, hogy egy lusta kamasz aki egész nap a gép előtt ül és végül is igazuk is van.
Végül. A szülőkkel a kapcsolata felszínes. Az évek alatt továbbra sem léptek semmit. Mára oda jutottak, hogy ők maguk is megjegyzéseket tesznek a súlyáról.
A kérdéses:
Szerintetek tehetnek arról a szülők, hogy így alakult a sora a gyereknek?
(szülők) Ti hagynátok a gyereketeket, hogy elhízzon?
Kit hibáztattok a gyereket vagy a szülőket?
Mit csináltatok volna vagy mit csinálnátok most a fiú helyében, ill. mit gondoltok úgy magában az egészről?
A jelen:
A gyerek 18 éves (2 hónapon belül 19 lesz), a súlya: nem tudni, mert kiakadt a mérleg alatta (150 kg-ig mér).
Nem tudja miért, de képtelen kitörni és megváltozni.
Senkinek nem jutott eszébe orvoshoz vinni ezt a gyereket????
Nincs az a kaja mennyiség, amitől egy 14 éves gyerek 120 kg-ot nyom.
Szóval orvos!!!!
Olyan pedig nincs, hogy egy kisgyermek nem mozog.
Látott már valaki lusta kisiskolást vagy óvodást?? Mert én soha életemben. Vannak aktívak és aktívabbak. A kifulladásig képesek ugrálni és rohangálni.
Kérdező!
Te vagy ez a gyerek?
Voltál már orvosnál, vagy van saját orvosod?
szia
Részben okolható, de inkább a "gyerek" lesz ott a problémásabb.
Jó magam is hasonló súlyú voltam. Mint a leírt srác, de érdekes, hogy semmivel nem szekáltak többet sehol, mint a többieket, engem azért mert jajj dagadt vagy, a pistikét meg azért mert sovány a jocikát, mert kancsal stb. mindenkibe belelehet kötni. Ettől függetlenül sikerült úgy felnőjek, hogy sehol nem aláztak meg különösebben, nem kellet idegbeteg legyek, nem lettem demotivált stb.
Jelenleg én már 27 éves vagyok, van egy szép barátnőm, normális barátaim, normális munkám. És lassan már, különösen elhízott sem leszek.
Nagyon egyszerű a megoldás kedves kérdező, ha felismeri a "gyerek", hogy úgy nézz ki mint egy teleszart búvárruha akkor tenni kell ellene, az hogy ki játssza a fifa2013 még nem minősül sportnak, hiába van a dvd coveren, hogy "ea sport". Szóval fel kell emelni az eltúnyult fennekét, és kell keresni egy diatetikust, akivel ki alakítannak egy normális étrendet, amit aztán be is kell tartani. Emelet pedig keresni kell egy olyan személyi edzőt, aki látott már lusta kövér embert, és segítséget kell kérni egy olyan edzés terv kialakításába amibe nem hal bele és nem is káros.
Hogy ha ez meg van, hogy normálisan eszik és normálisan mozog, akkor elfog kezdeni a fogyni elkerülhetetlenül. Csak sok esetben ezt nem teszik meg a problémás emberek, mert tenni valami ellene sokkal nehezebb mint sírni, hogy nekem nagyon rossz, most és sajnáljatok légyszíves.
Azért ne higgyétek, hogy ez az önsajnálat olyan egyszerű dolog.
Alapból egy támogatás nélküli helyzetben van. Nem lát olyan embert, aki mellette állna, csökkent az önértékelése, nem is kicsit,nem is hiszi, hogy képes rá stb.
Ez egy rohadt összetett pszichológiai probléma, ami törvényszerű. Nagyon erősnek kell lenni, hogy ezen túl tudjon lépni valaki, de én továbbra is fenntartom, hogy egészséges ember nem tud ennyire elhízni. Keressen fel orvost.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!