Ebben az esetben okolható a szülő?
Adott egy 2 szülő akiknek születik egy gyerekük. A szülők tudatlanok, felelőtlenek és a gyereküket kiskoruktól étellel tömik. A gyerek annak és rendje módja szerint meghízik. Mire iskolába kerül már a társainak a dupláját nyomja.
A gyerek lusta mozogni, érthető hiszen nem megy neki.
Az iskolában csúfolják és rengeteg atrocitás éri, főleg alsóban. Felsőre már viszonylag beilleszkedik és ritkábbá válnak a csúfolódások, de ugye a régebbiek benne maradnak.
A súlya miatt rengeteg mindenből kimarad.
Az iskola mellett otthon is kisebb megaláztatások érik a testvére részéről. Csúfolta a súlya miatt.
A szülők ez idő alatt semmit sem tesznek a helyzet megváltoztatásának érdekében. Általában elintézik annyival, hogy "ha, szerelmes lesz lefogy".
A fiú ezeket mélyen elzárja magában és alkalmanként amikor már nagyon betelt érzelem kitörései lesznek (elakar menni világgá, kitöri az ablakot, széttépi a könyveit stb.).
Az osztályában "barátokra" lel az általános iskola végére.
Ballagás után középiskolába kerül, továbbra is túlsúlyos (normális súlya 75 kg lenne, de ő 120 kg és 14 éves).
Különösebb barátokra nem lel, inkább haveri kapcsolatok alakulnak ki nála, viszont megint előkerülnek a piszkálódások és tesiórákon folyton csúfolják, megjegyzéseket tesznek róla. A lányok kinevetik.
Az érzelemkitörések ilyenkorra már megszűnnek és sajnáltatás helyett úgy dönt, hogy lefogy. (Innentől számítható az amikor ráébred arra, hogy le kell fogynia és ekkora kezdődik az a kör amibe azóta is benne van.)
Azóta a felismerés óta 4 év telt el, lassan 5.
Ezalatt az idő alatt a fiú elvesztette a barátainak hitt személyeket, a tanulásban súlyosan elvérzett, a súlya 30 kg-val gyarapodott, bezárkózottabb lett mint valaha, lustaság eluralta, céljait elvesztette, nem érzi az "érzéseit", képtelen józan döntéseket hozni, csöppet egoista lett, de mellette hihetetlenül szégyenlős, nem képes másokkal beszélgetni csak felszínes dolgokról, több tucatnyi sikertelen fogyókúra próbálkozáson van túl.
A környezete kedvesnek tartja. Kívülről csak annyit látnak, hogy egy lusta kamasz aki egész nap a gép előtt ül és végül is igazuk is van.
Végül. A szülőkkel a kapcsolata felszínes. Az évek alatt továbbra sem léptek semmit. Mára oda jutottak, hogy ők maguk is megjegyzéseket tesznek a súlyáról.
A kérdéses:
Szerintetek tehetnek arról a szülők, hogy így alakult a sora a gyereknek?
(szülők) Ti hagynátok a gyereketeket, hogy elhízzon?
Kit hibáztattok a gyereket vagy a szülőket?
Mit csináltatok volna vagy mit csinálnátok most a fiú helyében, ill. mit gondoltok úgy magában az egészről?
A jelen:
A gyerek 18 éves (2 hónapon belül 19 lesz), a súlya: nem tudni, mert kiakadt a mérleg alatta (150 kg-ig mér).
Nem tudja miért, de képtelen kitörni és megváltozni.
válasza:Tehetnek róla a szüleid,de a dolog ezen részét zárd le magadban.
Az írásod alapján értelmesnek tünsz.
Szerintem is kérj orvosi segítséget a leszokáshoz és ezen kívül menj el egy pszichológushoz is,mert ez rányomja a bélyegét az egész életedre.
válasza:Figy!
Én is ilyen cipőben jártam,míg el nem határoztam,hogy lefogyok.14 évesen én is 120kg voltam,16éves koromra már csak 72.Orvosok tanácsára vissza kellett mennem 90-95kgra.Most épp bodyzok.
válasza:Bizony, hogy a szülők hibája! Kivéve akkor, ha olyan szellemi szinten vannak, mint pl. azok a cigányok, akik putriban élnek, a 8 általánosuk sincs meg, olyan tipikus züllött, buta népek.
Ha nem ilyenek, akkor csakis az ő hibájuk, hogy hagyták idáig fajulni a dolgokat.
Nem csoda, hogy ilyenné váltál testileg-lelkileg.
Első lépés, hogy menj el kórházba, ahol segítenek lefogyni, először is kivizsgálnak, ekkora súlynál már nem megy segítség nélkül. Úgy tudom a Dél-Pesti Kórházban is foglalkoznak ilyennel, de biztosan sok más helyen is. Lehet, hogy gyomorgyűrűt is kapsz. Fontos, hogy betartsd ezután az előírásokat a diétára, mozgásra vonatkozóan, lehet, hogy gyógyszert is kell szedned, ha pl. magas lett a vérnyomásod. És pszichológushoz is menj el, ő majd segít kitartani a problémádban, meg felhozni egy olyan szintre téged, hogy ne ess vissza ebbe a semmi nem érdekel állapotba.
válasza: válasza:a párom szinte dettó ugyanez a helyzet.
őt a nagyanyja tömte mindig, ő meg persze evett, mert kb meg volt zsarolva mindenféle hülyeséggel.
most 24 éves, nem igazán sikerül neki lefogyni, pedig én igyekszem neki segíteni.
sajnos ő is kapott bántásokat, de mivel 2m magas, ezért talán féltek is tőle a kortársai, és nem merték cikizni, hiszen tudták, h akár még egy pofon is repülhet, ha ujjat húznak vele. (tudom, ez nem megoldás, de ostoba ember az, aki mást a külseje alapján ítél meg. )
én anno megláttam benne a jó embert, és nem érdekelt, h mekkora. komolyan mondom ilyen szerető, odaadó fiút nem találnék a kigyúrt felszínes srácok között. egyébként is bejön a macis alkat, és emellett marha jóképű a párom, ez az 1 baja van, h nem normális a testtömege.
a gimiben én sem voltam nádszál, volt egy suttyó gyerek, aki csúfolt, de a többiek szerencsére befogadtak.
nekem sikerült a nagy szerelem segítségével lefogyni, igaz viszonzást nem kaptam, de legalább normalizálódott a súlyom.
a fiúnak el kéne mennie orvoshoz, és segítséget kérni, mert pár éven belül nagyon durva betegségek jöhetnek elő az elhízása miatt.
le kell tojni az ősöket, a tesót, a régi sérelmeket és menni előre.
önismereti könyvek, olyan klubok ahol hasonló sorsú emberekkel találkozhat, akik önbizalmat önthetnek belé, és nem a teste alapján ítéli majd meg saját magát.
nehéz, de egyszer el kell kezdeni, különben egész életére magányos lesz.
válasza:Én tök passzív gyerek voltam, úgyhogy nem minden gyerek rohangál, mint az őrült.
Nekem az volt a bajom, hogy anyu ezzel "zsarolt". Nem volt tudatos és erőszakos, csak főzött valamit, és mindig kínált. Én mondtam, hogy köszönöm, de nem kérek. Akkor ő elhúzta a száját, tök szomorú lett. Esténként meg berúgott. Gondoltam, ő csak kajával tudja kifejezni a szeretetét, és ha nem eszem meg, amit főz, azzal elutasítom. Azt hittem, miattam iszik. Azt hittem, ha feladom a fogyókúrát, és hagyom, hogy tömjön, akkor nem fog inni. Inkább én legyek szomorú, mint ő.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!