Miért önző az a szülő, aki néha a nagyszülőre bízza a gyereket?

6-os kommentedre reagálva

tök jól csináljátok. ha a nagyszülők is szeretik a felvügyelést és nekik nem teher, akkor ez a rendszer úgy jó, ahogy van. amúgy miért számít, h ki mit mond?

Heti pár óra jót is tesz kettesben. Én még nem hagytam ennyire sem egyedül a kicsit, de egyrészt nem lenne kire, másrészt még nem éreztem rá kényszert, vágyat. Az, ha valaki néha odaadja a nagyinak, főleg, ha a nagyi örül, az szerintem szép dolog.

Két véglet van, ami nem szép.

1. Ha valaki heti 3 órát van a gyerekével, mert a többi időben csavarog és bulizik, a gyereket azért szülte, hogy jó férjet fogjon, és "divatból", sajna ismerek ilyet, a nagyszülők már a hajukat tépik miatta...

2. Ahol a nagyi jó lenne, de nem engedik oda a kicsit, hiába akar menni a kicsi is a mamához, és a mama is vinné.

Minden eset más.

Nem! Semmiképp sem az. Én még emlékszem, hogy mennyire szerettem a nagyszüleimmel lenni és anyukám is mindig meséli, hogy milyen jó volt, amikor nyáron 3 hétre lement Pécsre a nagyszülőkhöz. (pedig abban az időben még telefon sem volt...) Most pedig már alig várja, hogy unokái legyenek és újra babázhasson, pedig ez még pár évvel odébb van. Ne foszd meg tudatosan egymástól őket, mert egy-két gonosz véleményt kapsz. :(

Persze, más lenne a helyzet, ha látnád, hogy utál menni hozzájuk, de gondolom ez nem áll fenn.

L/21