Normális, ha a szülő a 20 éves lányát ennyire fogja?

abnormális.

pont a legszebb éveit veszi el tőle. egy baráti kávézás, mozizás még nem a bűnök bűne, és a lánynak is szüksége van szocializálódásra. túlfélti, és később ennek nagyon durva következményei lesznek. nem tudja hogyan kell a fiúkkal bánni, hogyan találhat majd jó társat magának...

kolléganőm és a lánya is elég durvák. a csaj most végzős gimiben, suli után rögtön bejön az anyja munkahelyére, ott tanul, aztán mennek együtt haza. egy ágyban alszanak, az anyja nélkül kb egy csekket nem tudna feladni. iszonyatosan gyerekes és éretlen. megértem, h az anyja félti, engem is féltett az anyám, de nem várta el, h mellette üljek, mert akkor talán még ma sem lenne kapcsolatom, és még mindig ott élnék vele teljesen életképtelenül...

Mintha a saját történetemet olvastam volna...

21 éves koromig tanultam, sosem dohányoztam, sosem drogoztam, sosem alkoholizáltam. Hétköznap sehova nem mehettem el, csak a szokásos útvonal jöhetett szóba az otthonomtól az iskoláig. Heti egyszer hétvégén mehettem el, de csak szombaton, mivel vasárnap mér készülni kellett az iskolába és nem "tekeregni".

Amikor szombaton elmehettem otthonról, az is csak néhány órát jelentett, ebéd után mehettem és legkésőbb este 9-re haza kellett mennem. Amikor ez nem így történt, akkor jöttek a balhék. Elvették a telefonomat, felpofoztak, elzavartak otthonról, nem támogattak anyagilag semmilyen szinten, eltiltottak a barátomtól, "szobafogság" stb. Sok lehetőségem nem volt, vagy tűrök az iskola befejezéséig vagy nem fejezem be a sulit és elmegyek dolgozni.

Ekkor már 3.5 éve együtt voltunk a barátommal. Mondanom sem kell, hogy soha nem aludhattunk együtt, folyton az órát kellett lesni, hogy este 9-re mindig otthon legyek vagy ha éppen nálunk voltunk és 9-et ütött az óra akkor zavarjam haza anyám kívánságára, alkalmazkodni ahhoz amit ők elvártak mert ha nem, akkor számolni kellett a következményekkel stb. Borzasztó volt! Mivel a szabadidőm néhány óráját arra fordítottam, hogy a párommal a kapcsolatunkat megpróbáljam életben tartani ezért barátaim nem voltak / nincsenek.

Ahogy befejeztem az iskolát, elvárták volna, hogy 2 nap múlva már dolgozzak, mintha ez olyan egyszerűen menne. Még 3 hétig bírtam otthon és ezt követően összeköltöztünk a barátommal. Normál esetben megvártuk volna azt, hogy legyen egy biztos munkahelyem, de ezek a dolgok eléggé befolyásolták a kapcsolatunkat így nem húzhattuk tovább.

Én azt hittem, hogy idővel majd változni fognak otthon a dolgok, de sosem változtak. Teljesen mindegy volt, hogy 16 vagy 21 éves vagyok, a "szabályok" mindig minden esetben ugyanazok voltak. Ilyen szülők esetén az egyetlen megoldás a költözés!