Meg tennétek ha a párotok kéri?

Érdekes kérdés...

Kapásból azt mondanám rá, hogy nem, majd én eldöntöm kivel akarok barátkozni.

De láttam már olyat is fordított helyzetben, hogy például egy egyébként normális férfi mindig ivott egy cimborájával, pedig alapból egymagában vagy másokkal nem volt egy nagy ivós fajta. Még érdekesebb benne, hogy a másik férfi sem alkesz vagy ilyesmi, csak együtt hajlottak el mindig ennyire és bizony, ha sokat találkoztak, akkor sokszor.

Ott a feleség kérte, hogy mérsékeljék ezeket a találkozásokat és végül is bevált.

Nem tudom tényleg, hogy kinek lehet igaza ilyen kérdésben.

Nekem is volt egy olyan barátnőm, akivel nem voltunk valami jó kislányok (nem arra gondolok, hogy nagyon váltogattuk a pasikat, de éltünk), majd idősebb fejjel nekem már nem annyira tetszett ez az élet és kezdtünk eltávolodni egymástól, én - ha lehet ilyet mondani - megkomolyodtam, míg a régi barátnő azóta is elég zilált életet él. Ha akkor lett volna párom, aki fél és jót akar, akkor valószínű nagyon felmérgelt volna, ha ő kéri, hogy ennek a barátságnak legyen vége, mert nem visz jó irányba. Pedig később rájöttem volna, hogy igaza van.

Nem tudom mit tanácsoljak.

Te ismered a párodat és a barátnődet, elfogult is vagy gondolom (ami tök természetesen), de valahogyan próbáld őket tárgyilagosan nézni.

Figyeld meg, hogy a párod jót akar, vagy kisajátítani, vagy mérlegeld, hogy a barátnőd "uszít"-e olyan dolgokra, amik magadtól nem is jutnak eszedbe, ezért hárítod, de nincs mindig szíved visszautasítani.

Így, hogy semmi konkrétumot nem tudunk a barátnőről, nem mondanám egyértelműen, hogy a párja gyengeelméjűnek, vagy nem is tudom miket írtatok még minek tartja a másik felet. Pl. arra gondolok, hogy mi van, ha nem attól fél, hogy beleviszi valami rosszba ez a barátnő, hanem ha mondjuk az a helyzet, hogy a párja a saját kárára akar folyton segíteni rajta, vagy ő is kikészül tőle, hogy meg akarja oldani mások problémáját. Jó persze, felnőtt ember, nem lehet beleszólni, hogy mit csinál, de én sem lennék boldog tőle, ha azt látnám, hogy a férjem mindig rosszkedvű, levert egy olyan barátja miatt, akin már millió egyszer próbált segíteni, de mint ha a falnak beszélne. Vagy nem nézném jó szemmel, ha a saját szabadidejét, pénzét áldozná a megsegítésére (és ismétlem, itt nem arról van szó, hogy egyszer-egyszer, mert az egy barátságban természetes, hanem ha folyton kihasználják). Ez mind olyan dolog, hogy mondhatom, majd megtanulja a saját kárán, meg nem szólok bele, de mégis csak arról az a emberről van szó, akit elvileg szeretek és fontos nekem, persze, hogy nem akarom, hogy rossz legyen neki. Nyilván nem utasítanám a barátság megszakítására, vagy ilyesmik, de finoman közölném, hogy szerintem gondolja meg, neki is ennyit ad -e a barátságuk, vagy egyoldalú a dolog.

De ugye ezeket a részleteket pont nem tudjuk, hogy mi az a "nem szép élet" amit a barátnő él, vagy mibe akarja belevinni. Szóval így a kérdésre sem lehet igazán válaszolni.