Miért gondolják sokan hogy akinek gyereke van az minden másban sikertelen?

Ennek a kijelentésnek ugyanaz a logikája, mint ha valaki azt mondja egy gyereket nem akaró embernek, hogy nem szereti párját, nem nőtt fel, önző, nem normális...stb

Szimpla rosszindulatú általánosítás.

A fenébe......ezt nem ide szántam :DDDD

bocsánat kérdező....

Van aki szült de mellette tanult is és diplomája van meg jó állása.

Olyan is van aki szült 3-4 gyereket de soha életében nem dolgozott és az a szerencséje hogy a férje nem hagyta el.

Nem gondolom így, de ettől függetlenül nem akarok gyereket (most még semmiképp), mert egyelőre tényleg olyan terveim vannak, amibe nem fér bele...

De ehhez talán jogom van, nem?

Mint, ahogy én nem szólom le azt, aki gyereket akar, úgy én is csak annyit várnék, hogy engem se szóljanak le azért, mert nem akarok...

27/N

Gyermekvállalás

A gyermekvállalási kedv minden társadalomban a jövő vállalásának, a hosszú távú tervezés lelkiállapotának, azaz a társadalmi beállítottságnak a jele.

A fiataloknál kétféle motiváció, a családalapítási, gyermekvállalási vágy és a függetlenség vágya könnyen átbillenhet az utóbbi felé, ha igen nagy nehézségekkel kell szembenézniük. Ma sajnos ez az átbillenés megtörtént Magyarországon, az utóbbi négy év legdrámaibb változása a házasodási kedv csökkenése, egy ilyen negatív tendenciát már nehezebb visszafordítani. Mindent meg kell tenni azért, hogy fiatalok ne kerüljenek szembe elviselhetetlen lakás, megélhetési nehézségekkel, ha megházasodnak és gyermeket szeretnének. Igen sok válás oka az, hogy a lakásért hajszolt életmód éppen addigra emészti fel a kapcsolatot, amikor már sikerült megszerezni. Át kell segíteni a fiatalokat ezeken a nehézségeken, különben felőrlődnek, vagy meg sem kísérlik.

A magyar társadalom európai összehasonlításban az egyik leginkább családbarát, gyermekbarát társadalom, a gyermek fontosságának megítélése rendkívül pozitív. Tóth Olga nemzetközi összehasonlító elemzése szerint (Tóth O. 1998, 80-93) Bulgária után a magyarok tartják igaznak leginkább azt az állítást, hogy a házas emberek általában boldogabbak, mint a nem házasok. Ebben a tekintetben Lengyelország is utánunk következik, de gyakorlatilag valamennyi környező és nyugat-európai ország, az Egyesült Államok is. A nem házasokat boldogabbnak ítélik a svédek, norvégok, hollandok.

Valamennyi vizsgált ország közül a magyarok tartják a leginkább igaznak azt az állítást, hogy ?Üres az élete azoknak, akiknek soha nem volt gyermekük.? Ennek az álltásnak a fordítottját tartják igaznak az Egyesült Államokban, Svédországban, Angliában és Hollandiában, ha a felmérések országos átlagát nézzük. A házasság és a gyermek megítélésének pozitivitása igen fontos tartaléka a magyar társadalomnak.

1995-ös felmérésünk eredményei szerint a 20-50 éves népesség körében a többváltozós elemzés változói közül a gyermekszám legszorosabb kapcsolatban azzal áll, hogy nehéz élethelyzetben számíthatnak házastársukra. Ez a megállapítás látszólag nyilvánvaló, azonban azt mutatja, hogy a tartós házastársi bizalom, a hosszú távú kapcsolat szubjektív megélése a gyermek vállalásának legfontosabb alapja.

Igen érdekes, hogy míg, elsősorban a férfiak között a depressziós tünetegyüttes fordított kapcsolatban van a gyermekszámmal, valamennyi alcsoportban a gyermekszámmal együtt emelkedik az un. vitális kimerültség átlagértéke. Ez a mutató azt jelzi, hogy a mai magyar társadalomban, legalábbis statisztikusan, a gyermekvállalás krónikus stresszállapotot, folyamatos fizikai túlterheltséget jelent. Ez a teljesen méltánytalan állapot egészségügyi, pszichológiai oldalról bizonyítja ugyanazt, amit a demográfiai, szociológiai vizsgálatok régóta jeleznek, hogy a mai magyar társadalomban a gyermekvállalás aránytalan túlterheltséggel jár. A társadalomnak alapvető kötelessége, saját túlélése, pl. a nyugdíjkrízis megoldása szempontjából is, a gyermeket vállaló szülők fizikai túlterheltségének egy részét, jelentős hányadát átvállalni. Hiszen nem elfogadható az az állapot, hogy a társadalmi beállítottságuk, a jövőért felelősséget vállalásuk miatt a gyermeket vállaló szülők aránytalanul túlterhelt állapotban éljenek.

A 20-50 éves nem érettségizett férfiak között a gyermekszám az un. Autonómia attitűddel van pozitív kapcsolatban, azzal a beállítottsággal, hogy nem véletlentől, szerencsétől, hanem saját aktív hozzáállásunktól függ elsősorban, hogy mi történik velünk. Az autonómia attitűd erősítése igen fontos feladat volna, a mai magyar társadalomban a fatalista beállítottság a manipulálhatóság egyik legfontosabb háttértényezője.

A 20-50 éves nem érettségizett nők között a gyermekvállalás és a településnagyság fordított kapcsolatban van egymással, minél kisebb településen élnek, az alacsony iskolázottságú nők annál több gyermeket hoztak világra. Ugyanez az összefüggés az érettségivel rendelkező nők esetében már nem áll fenn.

A nem érettségizett nők kompetencia élménye, az hogy saját magukat mennyire tartják eredményesnek, szoros kapcsolatban áll a gyermekek számával. Tehát az alacsony végzettségű, főleg a kis településen élő nők között a gyermek ma is az eredményesség, a kompetencia fontos jellemzője. Ezt az érzést, beállítottságot fontos volna tovább erősíteni, különösen a magasabb végzettségi csoportokban. Egy fiatal szobrász megfogalmazása szerint a gyermek világrahozatala ?bioszobrászat?. Miközben a műalkotások létrehozását igen nagy elismerés övezi, érthetetlen, miért nem ismerjük el eléggé a legtökéletesebb műremek, az új ember megalkotását. A gyermek világrahozatala természetesen csak az első lépés, a ?műalkotás? a nevelés eredményeként, hosszú, fáradtságos folyamat során alakul ki.

Az érettségivel rendelkező férfiak között a gyermekszám a legszorosabb kapcsolatban a depressziós tünetegyüttes hiányával, azaz az életcélok meglétével van. Érdekes módon, ebben a rétegben a gyermekszám fordított arányban áll a külső elismerés igénye beállítottsággal. Ebben a rétegben tehát megállapítható, hogy a gyermek vállalása tudatos döntés eredménye, amely szembefordul avval az elvárással, hogy egy magasabb végzettségű férfi számára legfontosabb a karrier, a külső sikerek elérése.

A társadalmi beállítottság változói közül az érettségizett nők között a kölcsönösség, az a beállítottság, hogy ha valakivel jót teszek, elvárhatom, hogy viszonozzák és a fokozott szeretetigény állnak szoros kapcsolatban a gyermekszámmal.

Ha a jövőért felelősséget vállaló, tehát a gyermekeket és felelős felnevelésüket vállaló attitűdöt erősíteni kívánjuk a társadalomban, ezt nem elsősorban a gyermekvállalási kedv direkt propagálásával érhetjük el, hanem a társadalmi beállítottság erősítésével. Fontos azonban tudni, hogy a társadalmi beállítottság mely jellemzői mely társadalmi rétegekben valódi motiváló tényezők.

Természetesen alapvetők mindazok a szociális, gazdasági intézkedések is, amelyek a gyermekvállalás terheit megosztják a társadalomban, hiszen minden vizsgálat eredményei szerint a gyermekvállalás a viszonylagos illetve az abszolút szegénység vállalását jelenti a mai magyar társadalomban.

Forrás: [link]

Ó, igen, megérkezett az első x hkm. Én azt értem meg nehezen, hogy egy válaszadásnál, aminek semmi köze a terhességhez aktuálisan, miért kell magunkat így azonosítani? (Nyilván ha konkrétan a terhességhez fűződő tapasztalatokat kérnek, akkor ennek van jelentősége, de itt?!)

Most akkor írjam ide, hogy peteérés után 2 nappal vagyok???