Ütötted már meg a gyereked vagy ütött már meg téged vmelyik szülőd? Mi okból?

Párszor jól ellettem fenekelve gyerekként, de az kellett is, megtanultam a leckét.

20/N

Egyszer húztam nyakon a gyereket. Akkor, amikor azonnal és nagyon hatásos eszköz kellett a rendreutasítására:

Gyakorlatilag önkontrollt veszítve hisztizett a forgalmas útkereszteződésnél, bármelyik pillanatban egy autó alá kerülhetett volna az "rángatódzásával".

------

Engem is nagyon ritkán ütöttek meg és nem túlzóan. Egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hányszor. De az mind jogos volt. Akkor is jogosnak éreztem, most is annak tartom.

Be volt ígérve sok esetben, és tisztában voltunk a komolyságával.

Az én szüleim még az a korosztály, akiknek teljesen más volt gyerekneveléshez való hozzáállása:

- "Azt tudjam meg, hogy kaptál egy pofont a tanítótól az iskolában, én adom a másikat! De olyat, hogy azt jó darabon megemlegeted!"

- "Azt halljam meg, hogy panasz van rátok az iskolában, biztosan megraklak benneteket!"

Anyám rendszeresen megbeszélt velünk hallott vagy látott szituációkat, és ha úgy látta, akkor hozzáfűzte:

- "Ha ti olyat csinálnátok vendégségben, mint X.Y., ott vágnálak nyakon benneteket mindenki szeme láttára!"

Hozzáteszem: nagyon sok pozitív estet mondott, és jó példára hívta fel a figyelmünket.

Le a kalappal, amilyen türelemmel voltak a kamaszkori "szárnypróbálgatásainkkal" szemben! Már 20 éves koromban úgy láttam, hogy egyszer-kétszer egy nyakleves igenis meggyorsította volna a fejünk lágyának benövését.

Szia!

Apukám egyszer rávágott a fenekemre amikor 5 éves lehettem, mert baromi rossz voltam, se előtte se utána soha többet. Miután elváltak anyám viszont rendszeresen vert, olyan szinten hogy reccsent az orrom akkora pofont adott. Ahogy felnőttem lassan abba maradt soha többet nem beszéltünk róla.

Igen, kiskoromban sokszor fel lettem pofozva.

El is lettem kényeztetve, tehát néha biztosan jogosan kaptam. Nővérem is pofozott már fel, de arra nem emlékszem miért. 10 évvel idősebb.

18L

Velem előfordult párszor, hogy anyu jól pofon vágott. Meg voltam róla győződve, hogy nem is szeret, ha képes megütni... Így felnőtt fejjel, anyként pláne teljesen elképzelhetetlen számomra, hogy valaha is megüssem a gyerekemet. Ma már egyébként azt gondolom, hogy anyu nagyon fiatalon vállalt minket és szerintem egész egyszerűen nem volt elég érett a szülői feladatokhoz, azért reagált így le helyzeteket.

Egy mondás nagyon megmaradt bennem: kisebbel könnyű elbánni, a nálad nagyobbal kötözködjél! Vicces, hogy ezt anyám mondta mindig, de igaz ez a mondás. Egy kisebbet, gyengébbet és úgymond "alárendelt" helyzetben levőt könnyű megütni.

Jó pofon, jó helyen aranyat ér.

Amíg nem értettünk a szóból 3-6 éves korunkban kaptunk egy két pofont, azóta egyszer sem, én igazából nem is emékszem rá, így 20 évesen... Mindig meg tudtuk beszélni anyukámmal a dolgokat, egyedül nevel.

Nővérem 23 éves ő nem rég kapott egy hatalmas pofont, mert azon nyavalygott, meg hisztizett anyukámnak, h miatta nem talál jó munkát, mert(anyukámnak!) nincsenek kapcsolatai, meg azért nem talál jópasit, mert anyukám elvált és neki nincs apaképe. Mellesleg meg úgy él otthon a havi 90 ezres fizetéséből, mint egy hercegnő. Mintha a víz,gáz meg a kaja az égből jönne adományként. :S

Hát már nagyon ideje volt, mert néha már én akartam nekimenni nővéremnek. :D