Mit tettem a gyerekemmel, hogy lehet ebbe beletörődni?

nyugi ő még gyerek, ha fel is fog abból dolgokat hogy másoknak jobb, annyira nem rázza meg mint egy felnőttet.

nekem van tesóm de sosem jöttünk ki egymással, irritáló tudálékos személyiség, ha játszottunk is csak összevesztünk meg verekedtünk.

ja és Semmink se volt tényleg, se tv. se gép, se valami normális játék csak amit rokongyerekek tönkretettek azokat megörökölhettük.

és mégis felnőttünk, az öreg rádiót állítgattuk, meg kitaláltunk történeteket, eljátszottuk

egy gyerek egyedül sem unatkozik, kitalál magának sztorikat, hogy az udvarban a bokorban ott egy oroszlán és megküzd vele stb.

nekünk is az egyetlen kimozdulás az ovin kívűl a templom volt, meg is utáltuk rendesen. ott meg azzal játszottunk hogy hátra ültünk a gyertyákhoz és kapargattuk a viaszt stb.

csak azt akartam mondani hogy egy kislány bárhol feltalálja magát :)

a pasikról meg egyezik a véleményem, csak szexet akarnak és a legtöbbnek mindegy hogy kivel, egyet néznek: ne legyen gyerek vagy más akadály :(

én is unalmas személyiség vagyok, anyám is az, ritkán járok el valahova mert nem ezt szoktam meg, mi is el voltunk a tesómmal zárva és csak felnőttkorunkra illeszkedtünk be úgy-ahogy.

de ne aggódj a kicsi miatt, ezt fogja megszokni, ez lesz neki a természetes, majd ha suliba kerül és lesz pár barátja akkor engedd el hozzájuk és szocializálódni fog ha akar.

Nem olvastam el a kommenteket, pláne nem a tiéd, csak felháborít, ne haragudj meg!

Először is, be kellene fejezned az önsajnálatot, mert nyers vagyok vagy sem, de ez kizárólag erről szól, amibe szép lassan kezdesz is beleőrülni.

Barátok, ismerősök kellenek? Legyél nyitott! Kezdj beszélgetésbe anyukákkal, akiknek a kislánya/kisfia veled egy idős.

Ennyire nem lehetsz életképtelen. A kislányod kicsi, nyitott, barátkozós, mint a gyerekek általában. Neki engedd meg legalább, hogy boldog élete lehessen, hiába vagy most depressziós. Az utolsó mondatodtól ráz a hideg.

Keress fel egy szakembert. Sokat segíthet neked és legalább a gyereked életét se fogod tönkre tenni.

Hívj meg magatokhoz néha kollégát, akit szimpatikusnak tartasz egy vacsorára, bármire. Egyiküknek sincs kisgyereke?

Vagy hívj át olyan anyukát magatokhoz, akinek van gyermeke és a tiéddel játszhatnának, míg ti beszélgettek egy jót.

Ne viccelj már, nem hiszem hogy te nem tudod ide-oda vinni őt! Lehet ám decemberben is sétálni, vannak ingyenes kézműves foglalkozások, lehet könyvtárba járni, ha van pénzed játszóházba, gyerekszakkörre, az ovistársakra lehet jobban is nyomulni, stb.

Én nem hiszem el rólad, hogy unalmas vagy,max most el vagy keseredve. Hidd el leszel még jobban, és a gyerekednek nem a téli társaság hiány árt, hanem a te befordulásod. Felnőtt vagy, viselkedj is úgy: gondolkodj építően, mit kéne csinálnotok, hogyan foglaljátok le magatokat értelmesen.

Remélem ha kicsit megnyugszol majd látod, hogy milyen klassz igazából kettesben lenni a kiscsajjal, milyen tök jó lányos programokat tudtok ti ketten kieszelni, és lehet kettesben is szép az élet. Ha ez meglesz, egyszer csak rátok lelnek az emberek is. Ne félj a magénytól, hiszen 2 ember nem tud magányos lenni, ha tényleg ott vannak egymásnak!

A boldogság nem körülöttünk, hanem bennünk van!!!

Ezt az utolsó mondatodat remélem nem gondoltad komolyan??? Nekem is van egy kislányom, én is egyedül neveltem, de pár év után találtam egy tökéletes társat! Hidd el, te is fogsz én is iszonyatosan magányos voltam, de a gyerekem jelentette az egyedüli boldogságot, ő az életem értelme, te meg ki akarod oltani, mert depressziós vagy? Te úristen az ereimben megfagyott a vér!

Tessék gyerekbulit rendezni, és engedd a kislányodat is a kis barátnőihez, addig te is magaddal tudsz foglalkozni!!

Jól tetted, hogy kiléptél a rossz házasságból, mert a gyermekek megérzik, ha a szülei közt megromlika viszony, és rossz hatással lett volna rá. Azt is jól tetted, hogy nem szültél mégegy gyermeket a rossz házasságba pusztán azért, hogy legyen tesója. Bizonyára minden okod megvolt rá, hogy így döntöttél, úgyhogy ne okold magad.

Igazából ha valaki rossz döntést hoz, akkor sem érdemes okolnia magát, mert oka volt annak a döntésnek, a következményeket meg sosem láthatjuk előre. Viszont te bizonyára jól döntöttél, mivel rossz volt a házasság, szóval pláne ne okold magad.

Nagyon sok gyerek nő fel apa nélkül, és mégtöbb, aki egyke, mégsem lesz semmi bajuk, vagy ha igen, nem ettől.

Egy gyermek élete nem attól lesz érdekes vagy unalmas, hogy a szülője élete eseménydús-e. Csak a hangulatára hathat ki a szülő hangulata, de az őt érő impulzusokat nem az befolyásolja, hogy az anyukáját mennyi impulzus éri. Mert élénk a fantáziája, tökjól elvan egy faággal is, bár gondolom azért vannak játékai is, meg ugye oviba jár, szocializálódik, aztán te játszol vele, Tropicariumba viszed, vasárnap apu-nagyi-templom, aztán majd suliba fog járni, szintén más gyerekekkel, egyszóval nyugi, teljesen normális élete van!

Az, hogy te rossz passzban vagy, nem jelenti azt hogy ő is, ő egy különálló lény, a tieidtől teljesen eltérő problémákkal és igényekkel, mivel 4 éves picilány, te meg 30-as fiatal nő!

Igen, a 35 minden csak nem öreg. Persze hozzáállás kérdése ez is, és a tied sürgősen változtatásra szorul, de könyörgöm, 35? Ilyen erővel elkezdhetnék én is pánikolni, hogy 27 évesen miért nem vagyok még férjnél. Simán találsz pasit, és nem mind dugni akarnak. A társkeresőn se.. Persze sokan, de némi türelemmel megtalálod azt, aki nem. Csak ne légy türelmetlen, ráadásul még csak most léptél ki a házasságból..

Csináltass új frizurát, fesd be a hajad, dobd fel a külsőd, máris egy pár fokkal jobban fogod érezni magad.

Unalmas ember pedig nincs.