Mit lehet tenni ebben az áldatlan helyzetben? Lent!
Anyósom lakása nagyon koszos, és rendetlen. Nagyon ritkán megyünk, mert nem érezzük jól magunkat, büdös van, minden ragad, és nincs olyan alkalmatosság amire le lehetne ülni, mert mindent beborít az állatszőr! Ha úgy adódik, hogy a férjem elmegy szórakozni, akkor anyukámékhoz megyünk mindig a kislányommal, és ez folyton szóvá van téve, hogy hozzá soha nem megyünk aludni, meg mikor hagyjuk már végre ott a gyereket egy hétvégére..stb. Mindent megenged a gyereknek, leül a koszos földre, kiborítja a kutyakaját a tálból szemenként eteti, utána olyan kézzel eszik a gyerek. Múltkor is kapott egy nyalókát, tiszta ragacs volt a keze és úgy fogdosott meg mindent, csupa szőr lett a keze, de a nagyanyja nem mossa meg neki! Ha meg rászólok a gyerekre, hogy ne csússzon-másszon, akkor rám szól. Pedig nem az a baj, hanem, hogy csupa mocsok a padló, szőrös a szőnyeg.. a fekete szőnyegek világos szürkék a fehér kutyaszőrtől.
Ezt nagyon nem akarom!! Pedig már sokáig nem lehet húzni, mert lassan 3 éves a gyerek, eddig jó kifogás volt, hogy kicsi még, nincs el anya nélkül..stb.
A férjem párszor próbálkozott már beszélni vele, de mindig veszekedés, és sértődés lett a vége! Viszont nem szívesen hagynám a lányom vele, mert sajnos elég figyelmetlen, és szétszórt is.
Csak 1-2 példa: múltkor megállt egy enyhén lejtős utca elején, ami előtt keresztbe ment a főút. Kiszállt, de nem húzta be eléggé a kéziféket. Ő nem vette észre, indult be a közértbe. A kocsi elindult, mire észrevette már majdnem a főúton volt, éppen hogy csak be tudott ugrani az autóba. Még jó, hogy nem jött senki! Meg rendszeresen elmondja, hogy minek a kocsijába gyerekülés, majd fogom az ölemben ha esetleg azzal kell menni valahova.. tisztára nem normális! Ezek után, hogy bízzuk rá a kislányunkat?
Mindezek tetejébe, ha átjön hozzánk, annyival nem tisztel meg, hogy levegye a retkes cipőjét, pedig tudja, hogy itt le kell venni az előszobában! Mindegy, hogy sár van kint vagy nincs trappol végig a rongyszőnyegeken.. amikor megkértük, hogy vegye le, akkor azt mondta, hogy inkább akkor nem is jön többet! A férjem meg azt mondja el kell fogadnom, hogy ilyen, nem fog megváltozni! De nekem ezt tényleg el kell tűrnöm?
Nemsokára jön megint, már előre idegbajos vagyok!
Szia!
Teljesen megértelek, nálunk hasonló a helyzet, csak a szüleimmel. Én meg a gyerekek születése óta még kényesebb vagyok a tisztaságra, mint előtte. Nagyon sokáig próbáltam finomkodni, hogy ne sértsem meg őket, de az abszolút nem használt. Most ha jönnek hozzánk, szinte elállom az útjukat, amíg papucsot nem húznak és kezet nem mosnak. Nem mondom hogy nem veszik zokon, mert érzem, hogy rögtön feszült lesz a hangulat, de jobban érdekel a gyerekeim egészsége. (+ ha már megtisztelem őket azzal, hogy tisztasággal várom őket, ők is tiszteljenek meg azzal, hogy nem veszik semmibe a munkám...) Náluk pedig nem maradhat egyik gyerek sem és ennyi. Nagyjából hetente megkapom én is. Ne vedd a szívedre, én megmondtam többször is, a gyerekeim itthon vannak a legnagyobb biztonságban, miért is "adnám oda őket"-ők nem csomagok, amiket leteszek itt-ott... Anyámat úgysem érdekli, mit válaszolok, csak hajtogatja a magáét. De már nem foglalkozom a dologgal. Szerintem te sem emészd magad feleslegesen emiatt. A férjednek igaza van, megváltozni nem fog. Ha hozzátok megy, nyugodtan szólj rá, ő ott vendég, ha pedig ti mentek hozzá, próbálj a kislányoddal előtte beszélni, hogy evés előtt mindig kézmosás stb. Tudom, hogy baromi fárasztó, mert olyan környezetben tényleg fél percre sem veheted le a kicsiről a szemed. De ha látod, hogy koszos lett a keze, megfogod és elviszed kezet mosni. Ha leül, felállítod, vagy viszel oda valami nagyon játszós ruhát, amit otthon rögtön a mosógépbe teszel (nálunk így van...). Az én lányomat egyszer próbálták meg gyerekülés mellé ültetve vinni, de feltéptem a kocsi ajtaját, és megmondtam, vagy beültetik vagy nem mehet az ő kocsijukban. Fárasztó de ez van...:/ Csak ne idegeskedj ennyit, nem fog változni a helyzet, de te lehetsz határozottabb, anyós lelkiállapota pedig legyen a saját baja...
Én azt csinálnám, hogy nem mennék és úgy viselkednék, hogy ne is legyen sokszor kedve jönni hozzánk.
Megváltozni nem fog, igénytelen primitív az anyósod és még bunkó is. Az pedig, hogy szétszórt egyértelmű érv amellett, hogy egy percig ne bízzam rá a gyereket. Az ilyen esetben könnyen lehet tragédia is, amit gondolom nem szeretne a férjed sem?
Ha a vendég kényelme a fontos, takarítson ki, hogy kényelmesen érezzétek magatokat nála.
Más: a cipő talpán nem csak kosz meg por(?) van. Mindenféle mocsok, amit összeszedsz az utcán. Az egy dolog, hogy a parkettát, követ fel lehet mosni, de a szőnyeget mossuk minden cipős ember után?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!