Szerető? Hogyan tegyem túl magamat ezen?
Az a helyzet, hogy egy ideje találkozgatok egy pasival, a dolgok "csúfsága", hogy párja van, ahogy nekem is. Mindketten együtt élünk a társainkkal.
Az elején pont a kapcsolataink mélypontján hozott minket össze a sors, felkeltettük egymás érdeklődését és találkozgatni kezdtünk. A helyzetünk azóta sem oldódott meg, viszont egyre inkább kezdünk egymásba habarodni.
Náluk ráadásul az utóbbi napokban derült ki, hogy lehet útban van a baba, így tripla szemétség lenne, ha ő pont most lépne le, persze nem is tenné meg és ez így van rendben. Az én párom sem ezt érdemli.
Nem történt közöttünk relative semmi testiség, még is borzasztó érzés ez így. Nem lehetünk egymáséi, mert most nem... a kérdés: Találkozgassunk továbbra is titokban, amíg netán egyszer egymásnak nem esünk, avagy szépen próbáljuk meg elfelejteni egymást!?
Jöhetnek ócsároló válaszok, tudom, megérdemlem, de túlteheti magát ezen az ember? Amikor az ész és a szív két külön helyre húz!?
válasza:
válasza:Túltenni persze túl lehet, és egyszer meg is fog történni, belehalni nem fogsz tuti.
Én is hasonlóban vagyunk, de még csak 3x taliztunk muszályból (nálunk dolgozik két hetente fél órát) :-)
Na ez aztán hülyén hangzott tudom, de tényleg meló)
Egyértelmű jeleket ad, hgoy tetszek neki, ő is nekem szimpatikus nagyon. MÁr félek, hogy csak kétszer kell jöjjön, aztán nem beszélhetek vele. Testiséget nem akarok én, remélem ő sem, sőt a házasságomat sem akarnám felborítani, sőt azt sem, hogy ő az övét. Csak valamilyen beszélgetős szinten megmaradjunk egymásnak. Ez most jólesik nekem. Nem kerestem, nem is gondoltam valaha ilyen helyzetbe jutok, és most csak nézek, hogy velem megtörtént. Házasságom mélyen nincs, amolyan kicsit lapos, és most ez jólesik. Nehéz lesz túltennem magam 4 hét múlva, ha vége, de meglesz.
Én nem szeretnék belekavarodni jobban, akkor sem, ha jó lenne (de még mindig nem testiség). Én még remélem azt is, hogy segít a saját házasságomon, mert kicsit feldob ez az ügy.
Úgy gondolom, ha nagyon belebonyolódik az ember, utána már nem is olyan jó, mert lelkiismeretfurdalás előjön, meg elmúlik a vágy. Nem tudom melyik a jobb megkapni amire vágyik az ember, és utána könyebb véget vetni vagy ábrándozni.
Ha egy gyerek lenne a dologban, akkor igen egyszerűen azt mondanám, hogy vége, ez nem is kérdés, nem értem miért olyan hihetetlen ez.
Nem vagyok egy határozatlan nőszemély amúgy, gondolom ez a munkámból is adódik vagy mi. Ha valami a fejemben van, azt kimondom, ennyi. Most az a legnagyobb problémám, hogy egy hatalmas csombék van a fejemben és nem tudom kibogozni. Így azt sem tudom mit kellene mondanom. Lényeg a lényeg a hét vége felére leegyeztettünk egy újabb "randit", azt hiszem ez lesz a döntő. A normális válaszokat köszönöm!
válasza:Legalább felvállalják egyesek, hogy milyen szituban vannak/voltak.
Nem elfogadható, nem is erről lenne szó, de legalább igyekeznek máshogy alakítani az életüket.
Ha minden fekete és fehér lenne, az túl egyszerű lenne.
Mások pedig félnek kilépni egy rossz kapcsolatból....igen, így is le lehet élni egy életet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!