Mit mondjak, hogy holnap itthon maradhassak?

Bírom az olyan szülőket, akik jobban tudják egy orvosnál, hogy beteg-e a gyerek, ráadásul mindezt úgy, hogy meg sem kell vizsgálniuk. Az enyéim is ilyenek, menjek csak suliba, kibírom. Persze, aztán majd a "hálás" köszöntetet meg nekik adom át, amiért megfertőztem az egész osztályt. Meg a sz*r jegyeket, amiket azért kapok, mert nem tudok normálisan odafigyelni.

Menj el orvoshoz. A háziorvosod ha kiír, azt jelenti, beteg vagy. Ezek alapján, a szülők által felállított "diagnózis" megdől.

Battyogjál be az iskolába és egyenesen az osztályfőnökhöz. Mondd el neki ezt amit itt leírtál. Ha van egy kis együtt érzés benne vagy valami, akkor felhívja édesanyádat, hogy beteg vagy maradj otthon. Utána irány a doki.

Off: tesitagozatos iskolába jársz, h egy héten kapásból 4 tesid van?

Szépen menjél el. Majd máskor megtanulod, hogy ha tényleg beteg vagy, akkor nem csak lóginyázol, hanem elmégy orvoshoz is.

Ha olyan kiba beteg lennél, akkor elmentél volna, hogy adjanak gyógyszert. Ez nem így működik, hogy te kitalálod, hogy majd meghalok és otthon trónolsz. És mégis hogy akarod ezt igazolni? Leszarod? Vagy úgy vagy vele, hogy anyádnak úgy se lesz más választása majd leigazolja?

Én nem is értem, hogy azt is hogy gondolod, hogy csak úgy nem mégy iskolába és orvoshoz se? Nekem mindig az volt az első, hogy szóltam, hogy szarul vagyok ÉS orvoshoz kell menni, nem csak felkelek és eltalálom, hogy én akkor nem megyek be, de orvoshoz se oszt kész.

Nem értem az ilyen szülőket. Ha alapvetően nem lógós emberről van szó, akkor miért kell rögtön azt feltételezni, hogy biztos csak kamuzik??

Szerencsére az én szüleim sosem voltak ilyenek, sokszor ők mondták, hogy maradjak itthon, ha beteg voltam, pedig én úgy gondoltam, hogy el tudok menni.

Ha azt mondtam, hogy nem vagyok jól, sosem kérdőjelezték meg, hogy igazat mondok-e. Ennek megfelelően SOSEM vágtam át őket, mert nem volt szükség rá.

Életemben egyszer volt olyan, hogy simán "lógásból" nem mentem. Illetve mentem suliba, csak az utolsó óráról jöttem el. (Nagyon régen volt még, akkor volt a Harry Potter premierje - az első filmé. Azon ott KELLETT lennem. Még kicsik voltunk, apukám írt szülői igazolást, sőt, ő vitt el minket a moziba. :D) Tehát egyszer volt ilyen, nem kamuztam, megmondtam otthon az okát.

De sosem éltem vissza ilyesmivel, és nem is feltételeztek rólam ilyet.

Szerintem, ez lenne valahol a normális szülői reakció. Ha a gyerekem azt mondja, hogy beteg, akkor elhiszem, és nem zavarom az iskolába.

A tesitanárok jó fejek, sztem simán ücsöröghetsz a padon, ha nem érzed jól magad.

Amúgy ez a két nap nem oszt nem szoroz, simán maradhatnál otthon.

Anyámékat sem érdekelte, h hogy vagyok (idősebb koromban)

mindig csak "menjél iskolába, nincs semmi bajod" meg kora esténként elszajkózta minden nap 5x, h tanulj, tanulj... tanultál már?? waaaaaaaa

(Azóta elvégeztem egy egyetemet dolgozok és hitelből vettem egy lakást amit én fizetek a párommal)