Tényleg ennyi szívtelen ember van?

Szerintem itt nem az a kerdes, hogy a nö mit lepne, ha kiderulne, hogy a ferjenek gyereke van , hanem az apa mit lep!

Es neki lepnie kell es vallalnia a gyerekét! Én bevallalnák minden gyerekemet, akkor is ha kiderülne 6 van es 8 évesen bukkanna elö, szeretettel fordulnak felé. De vannak lelketlen, felelötlen es kenyelmes emberek!

Tök mindegy hogy a ferfi parja mit gondol, inkabb ne gondoljon semmit, abszolút nem az ö dolga. Ö kettöt gondolhat: jópofát vág es marad , vagy megy. Alász plajbász, vastagon le@ arnam hogy mit gondol az ÉN gyerekemröl, tartsa meg a velemenyet ha rossz es húzzon!!!

Szerintem az a pasi a furcsa, (vagy nö) aki odaáll az új élettársához, es megkérdi, van egy új gyerekem, bevállaljuk? És rábizza egy idegenre a gyereke sorsát, es persze hogy az új társ az esetek 99%ában nemet mond, ha megvan rá a lehetösege!

Tehát a vérszerinti szulö döntsön, viszont segitseget nem követelhet az új társtól az biztos

Tényleg ennyi álszent és ostoba liba jár ide fórumozni? Mások kérdése kapcsán bedurran az agyuk, feltesznek egy kérdést, és azzal szórakoznak, hogy aki nem a szájuk íze szerint válaszolgat, az lepontozzák? Nincs jobb dolgod, mint mások életében vájkálni és róluk ítélkezni?

Miért volna az szívtelenség, ha nemet mond bárki is arra, hogy a nyakába vegyen egy nemkívánt kölyköt? Szerinted az micsoda, hogy együtt élsz egy pasival vagy férfiként egy nővel, őt választod, aztán egyszer csak kiderül, hogy ja bocs, még egy kölök is van valahol, valamelyik bokorban...és vedd a nyakadba, különben a buta hisztikék megítélése szeirnt csak egy szívtelen d.ög vagy.

Látom, Kérdező, a te empátiád is elment nyaralni, és ott is maradt. :(

Én nem biztos, hogy felvállalnám. Adott esetben van egy jól berendezett életünk olyan életritmussal, amit mi alakítottunk ki, anyagilag is úgy tervezünk, és akkor erre idehoznának egy mindkettőnknek idegen gyereket, hogy na most akkor neveljük fel. Nevelőszülőknél ugyanolyan lenne a gyerek helyzete, és a nevelőszülők teljesen tárt karokkal is fogadnák. Nem kerülne az utcára. És engem nem kötelezhet senki arra, hogy olyasvkit neveljek, öltöztessek, pénzeljek, akihez semmi közöm nincs. Mert ilyenkor ez zsákbamacska, ha úgy ismerkedem meg a párommal, hogy van gyereke, akkor még tudnék mérlegelni x ideig, hogy belekezdek-e a kapcsolatba gyerekkel. De itt meg választás elé vagyok állítva, aztán még legonoszoznak, ha azt mondom (teljesen jogosan), hogy bocs, de én ezt így nem.

Az más kérdés, hogy a gyereket olyan ronda szavakkal, mint hogy fattyú, én sem illetném, mert nem a gyerek tehet arról, hogy az apja egy egyéjszakás kaland idején nem védekezett.

Az meg mi, hogy a férj döntsön, a nőnek meg kuss (amint az egyik igen kedves válaszoló írta)? A kapcsolatban ketten vannak. Jó, persze, az apa vállalja fel a gyerekét, de engedtessék már a másik érintett félnek is, hogy eldöntse, ő ebben részt akar-e venni.

Jó kis antik kérdés... hát én férfiként pont amiatt az általános hozzáállás miatt kétséges, hogy a vállalás mellett lennék, amit a #22-es versenyző le is írt: "hanem az apa mit lep! Es neki lepnie kell es vallalnia a gyerekét!"

Nem tenném ki ugyanis magamat annak, hogy elvárás-halmokkal tegyék tönkre az életemet...