Tényleg ennyi szívtelen ember van?

Nagyon megdöbbentem a válaszokon. Tényleg ennyi undorító, gonosz ember létezik....szomorú.

Kérdezem én, ha valamelyikőtöket gyerekkorában odarakták volna és így álltak volna hozzá, akkor is így gondolkodnának erről? Mert sohasem a gyerek hibája, ha így alakul. Az meg hülye okoskodás, hogy nem kéne ilyen helyzet, nyilván nem kéne, ki az az épeszű aki önként választ egy ilyen szituációt. De HA így alakulna én szeretettel fogadnám, mert nem tehet szerencsétlen gyerek semmiről!!

Bocs, nőként mondom, hogy nekem nem kéne.

Ez nem szívtelenség. Magammal szemben lenne az, ha egy olyat kéne nevelnem, akit se nem akarok,se nem szeretek és nem is fogok szeretni.

Nem tehet róla, de én sem. És saját magam mindig is fontosabb lesz egy ismeretlennél.

Kérdező (#14), odáig egyetértünk, hogy én is idegesen reagálnék, ha a környezetemben _bárki bárkit_ ilyen jelzővel illetne, mint mondjuk a "fattyú"...

Másfelől azért el vagy tévedve szerintem, attól még nem lesz szívtelen valaki, mert nem vállal fel egy gyereket valamilyen okból. Én pl. úgy vagyok vele, hogy ha a párom gyerekéről van szó (bár egy nőnél ugye nemigen fordulhat elő, hogy 7 évig nem tud róla, hogy gyereke született:)), akkor rábíznám a döntést, ha ő felvállalja, akkor a párom iránti szeretetből és tiszteletből én is felvállalnám. A "saját vérem" viszont lehet, hendikepes lenne egy ilyen Forrest Gump féle szituban (gyanús nekem az eredeti kérdés...)... és nem azért, mert ne lenne szívem, hanem azért, mert ez az egyetlen, spéci eset MA és ITT már nem biztos, hogy beleférne... nem maga a gyerek, hanem mindaz az elvárás és norma-halmaz, ami egy ilyen szituhoz ma és itt társul...

Én beválallnám.

Páromnak 10 éves volt a fia, amikor megismerkedtünk. Nem volt könnyű normális viszonyt kialakítani vele. Az anyja ellenünk neveli minden jó indulat nélkül. Ennek ellenére a gyerek látja amit lát. Beszélgetünk vele, nem szidjuk az anyját és észre vette, hogy nem egészen úgy vannak a dolgok, mint ahogy azt mesélik neki.

Viselkedik, pedig ha kell büntetést, vagy szidást is kap.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nehezebb egy olyan gyerekkel, akinek mind 2 szülője él. 7 évesen szerintem még nevelhető. Persze nem azonnal. Gondolom párszor a pszichológust is meg kell járni vele. Aztán viszont már együtt dönti el az ember a párjával, hogy is legyen nevelve.

Viszont egy 6-8 hónapos kapcsolatban, nem valószinű h igent mondanék erre. De 4 év után ez temészetes hogy igen.

Azt is meg értem akinek nem lenne a válasza. Kényszerből ne.nevelje senki. Annak csak rossz vége lessz.

A pén miatt aggódni sem kéne annyira, tudom hogy nem nagyon sok, de kapnának rá árvasági pótlékot. Hézagolásnak jó.

Ezért mondom sokszor, hogy ilyenkor az abortusz a kissebbik rosz. Ha már hülyék voltak a kedves szülők. Nem stabil kapcsolatban, éretlenül gyereket cdinálni nem szabad.

Engem ilyenkor ezért szoktak szívtelennek nevezni. Pedig szerintem ez szívtelenebb, hogy így intézze valaki a gyereke sorsát. Mert utólag hiába mondják, hogy vola, volna.

És szerintem nem kamu sztori. Én is ismerek sajnos olyan nőt, aki úgy szüli a gyerekeket, hogy nincs megnevezve az apa évekig. Azt 10-20 év után is el lehet intézni.

Előző, abortusz-témában egyetértünk... és én sem gondolom feltétlenül kamunak a linkelt kérdést, mert nem ismerjük a körülményeket. Valóban lehet, hogy az anya - mivel egyedül döntött a gyerek vállalásáról - becsületből nem diktálta be a vélelmezett apa nevét, nem adta meg a gyámhatóságnak se. De elmondhatta bizalmasnak, végrendeletben leírhatta... szóval tényleg megeshet az ilyen, ha nem is gyakori.

És mondom, én a magam részéről inkább a nem felvállalás felé hajlok, és nem a szív hiányának okán, mert olyan helyzeteket simán felvállnék adott esetben, amihez nem társulnak elvárások és megfelelési kényszerek, párom gyerekét, szegény távoli rokon vagy hajléktalan segítését, gazdátlan kutyát-cicát...

Hidd el, hamarabb hagynám el én a pasimat, ha oda akarna költöztetni egy gyereket. És ezt minden rosszindulat nélkül mondom.

Azért nem vállalok gyereket, mert nem akarok. És erre nem kényszeríthet senki, semmilyen élethelyzetben.

És nem haraggal válnék el, én megértem a döntését, de nekem a továbbiakban gyerekkel nem kell.