Milyen esetben keresik a pasik az anyjukat egy lányban? És mikor nem?

Szia, én ezt olyan buta általánosításnak tartom, aminek semmiféle tudományos alapja és bizonyítéka nincs, szerintem kár ezen agyalni. Anyukámék például 8-an voltak testvérek, abból öt fiú és mind az öt teljesen különböző feleséget választott magának, nem olyat, mint az anyukájuk.

Iszonyat buta dolognak tartom a hasonlítgatásokat, összeméréseket, ugyanez szokott lenni, amikor baba születik a családba, na vajon kire hasonlít... én például marhára nem hasonlítok senkire sem a családban, tesóm még szívta is a vérem kiskorunkban, hogy biztos úgy találtak az utcán :)

Ez hülyeség!! Én például sosem keresem a barátnőmben az anyámat.

Szeretem anyámat, sőt nagyon jóban is vagyunk. De sosem választottam úgy lányt hogy akár külsőleg vagy akár belsőleg is hasonlítson rá. Vannak anyámnak hibái, és ezt ő is tudja. Én olyan lányokat kerestem mindig,(és a barátnőm is ilyen) aki jó humorú, okos, vidám, és nem egy plázacica.. Azt hogy szőke vagy barna hajú mindegy...

Nem keresem sem a külső sem a belső tulajdonságokat.. Ha van ami egyezik akkor az a véletlen műve..

Egyébként a barátnőm teljesen más külsőleg és belsőleg is.. Mégis jól kijönnek anyámmal, mert anyám mindig azt mondja, hogy a fiatalokat hagyni kell hogy a saját hibáikat elkövessék, ebből fognak tanulni, és nem abból ha ő mondja el mi a jó és a rossz..(és milyen igaza van)

20/F

Valamennyi alapja mindenképpen van a dolognak. Anyukáját ismeri, tudja hogy melyek azok a tulajdonságai, amiket nem tud tolerálni. Ezért olyan lánnyal tervez hosszabb távon, akiben nincsenek meg ezek a tulajdonságok. Nyilván vannak más olyan dolgok is, amiket nem tolerál, csak ezt nem feltétlen tudja, ha nem élt együtt ilyen emberrel. Az anyjával viszont sokat élt együtt, tehát őt ismeri a legjobban.

Apukánál ugyanez a tészta.

Egyébként az én párom egyre többször mondja, hogy ezt vagy azt pont úgy csinálok, ahogy anyukája. Volt olyan is, amikor meggyőződésem, hogy ez mentette meg a kapcsolatunkat. Nagyon szereti anyukáját, és emiatt (is) nagyon szereti azokat a tulajdonságaim, amik megegyeznek vele. De mivel szereti, még az egyező negatív tulajdonságokat is jobban viseli, egyszerűen mert gyerekként megtanulta tolerálni.

Ez csak azokra a pasikra vonatkozik, akikre gyermekkorukban nagyon nagy hatással volt az édesanyjuk. Olyan pasikról van szó, akiket nagyon szigorúan fogott az édesanyjuk, és ezért az édasanya iránti befojás kihat az egész életére.

Én például pasi létemre kezdetben anyás gyerek voltam, de aztán azon kaptam magam, hogy apámon csüngtem. Egyre több közös beszélgetésünk, és közöss programunk volt. (Garázsban való szerelés, sorozat nézés, és kibesélése együtt, stb). Egy idő után azt vettem észre, hogy édesanyámmal nem is nagyon van közös témám. Soha egy barátnőmtől se vártam azt, hogy úgy viselkedjen, mint az anyám, mert attól feláll a szőr a hátamon. :D

Az anya, az legyen anya, és a barátnő pedig legyen barátnő.