Ti mikor kezdtetek el azon gondolkodni, hogy az idős nagyszüleitek meghalhatnak?

Nekem a dédimamám is él :) Pedig 24 vagyok lassan. Szép dolog a nagy család :)

Mostanában én is gondoltam erre, de én nem akarok erre gondolni.

Félek persze, hogy a fenébe ne félnék. Azon szerencsések közé tartozom, akik olyan életkorban, amikor már felfogják mit jelent a dolog, nem veszítettek el senkit. Nekem mind a 4 nagyszülőm él, dédipapám 4 éves koromban hunyt el,akkor még nem tudtam mi történt, de emlékszem rá, tisztán és esküszöm hiányzik, de biztosan nem mérhető ahhoz a fájdalomhoz, amit most éreznék. Soha nem akarom megtapasztalni, de ha akarom, ha nem, valószínűleg meg fogom,hacsak én nem halok meg az elkövetkezedő pár évben.

A halált nem lehet megjósolni, ha annak egyértelmű előjelei nincsenek. Én sem gondolom "szakemberként", hogy egy egészséges ember, csak azért meghal, mert 68, vagy 70 éves. Csak mert ez a magyar átlag nagyjából, attól még vannak jóval idősebb, teljesen rendben lévő emberek. Baleset pedig bárkit érhet, kortól és nemtől függetlenül.

Nem kell félned.

Elég bolond anyukád persze ha nem tud valamit amit neked nem mondanak el.

Nekem sajnos előbb meghaltak mint, hogy ezen gondolkozhattam volna. De az a halál amikor egy idős ember lefekszik és másnap nem kell fel az nagyon ritka. Bőven fogod tudni, mikkor van az utolsó hónapjaiban. De 68. évesen semmi betegség tünet mellett elég hülyeség ilyenen gondolkodni.

Jó dolog, ha van benned ilyen érzés tudod miért? Mert akkor akaratlanul is több időt fogsz vele tölteni és rászánni, mert érzed hogy elveszítheted. Az én egyik nagyim is hasonló korú, de nem gondolkodom azon, hogy mi lesz ha... Igyekszem a mának élni! :)

Egyébként én azon szerencsétlenek közé tartozom, akinek viszont csőstül kijutott. 11 éves voltam az első családi tragédiánál, amire már emlékszem és nyomot is hagyott bennem. Ekkora apu felöli egyik nagybátyám halt meg. Fél évre rá apu másik testvére is elment. Aztán nagypapám, majd dédipapám, azután a fent említett, anyu felöli nagyim élettársa, akit szintén nagypapámként szerettem. Elhunyt egy igen szeretett tanárom és egy barátnőm is, amikor 17 éves voltam. Most lesz karácsony előtt 2 éve, hogy meghalt a dédimamám és idén tavasszal hunyt el abszolút váratlanul a nagypapám is. Felsorolni is borzasztó ezt, nemhogy átélni. Még csak 22 éves vagyok.

Jelenleg még a két nagymamám él. Az egyik, mint említettem szintén 68 éves, a másik, apu felőli 82. Tél óta már rohamosan romlott az állapota, akkor csapott meg igazán a szele annak, hogy el fogom veszíteni. Aztán amikor jött a hír, hogy a nagypapám kórházba került tavasszal, majd két napra rá meg is halt, akkor őszintén nagyon keményen be voltam tojva, hogyha ezek után még a nagyimat is elveszítem én belehalok!! Nagyon kemény időszak volt, de szerencsére túléltük. A nagyim egy otthonba költözött saját akaratából, itt egy kicsit sikerült feljavítani az állapotát, ám megfiatalítani sajnos már nem tudják. Lassan sajnos neki is eljön az ideje, ami külön elborzaszt, mert ez azt fogja jelenteni, hogy apu felöl, szinte minden rokon és felmenő elhunyt. :(

Nem lehet úgy élni, hogy mindig a halálon agyalsz. Légy hálás azért, hogy még együtt lehettek, kedveskedj neki, lepd meg, tölts vele időt és véss a szívedbe minden egyes puszit/érintést, amit kapsz tőle. A dédimamámmal nagyon szoros volt a kapcsolatom, én is az ő puszijait "veszem elő" a nehéz időkben. :)

Szerintem ő így is büszke rád, ettől ne félj. Nekem nagyim egy egyetemi vizsgámról tudta meg, hogy ötös lett. Ez a 240 kreditből konkrétan 4, de a nagymamám mégis végigszáguldott velem az idősek otthonán és mindenkinek elmesélte, hogy milyen unokája van. Egy nagymama azért is borzalmasan büszke, hogy ha jó átlagod van gimiben, de engem azért is szeretett körbevinni és végigmutogatni, mert szép hajam van.

Amúgy női várható életkor alapján is több van neki hátra mint 1-2 év, szóval ne ezen parázz + amíg el tudja magát látni, addig főleg semmi értelme ilyeneken gondolkozni.

(mielőtt valaki beszól és átvált a téma egy erkölcsi vitába: Nagyim AKART otthonba menni, mert egyedül maradt és társaságot sajnos egy egész nap dolgozó család akkor sem biztosít, ha hozzánk költözik.)

Sajnos anyád kissé "agybeteg".

Említsed meg neki legközelebb, hogy nem az számít, hogy ki hány éves,

hanem az, hogy ki következik!!

Mi lesz, ha ő lesz a soros, és nem a nagyi??