Meséltek már a nagyszüleitek háborús történeteket nektek?

A dédnagyapám mesélt, és mesél is. A II. világháborúban hadifogoly volt nagyon sokáig az oroszoknál. Sok hajmeresztő dolgot mesélt, szó szerint egy kisebb regényt tudnék írni róla, ha lesz egy kis szabad időm, írok néhány történetet.

23L

Apai nagyapám volt II. világháborúban német hadifogságban. Addigra már udvarolt mamámnak, azt hitték, meg is halt, mert jött róla olyan jelentés. Aztán egyszer csak hazakerültek. :) Utána házasodott össze mamámmal.

A mama is mesélt érdekes dolgokat. Ők a nyugati határszélen éltek (Vas megye). 3-an voltak lánytestvérek és a háború idején hajadonok. Az édesapjuk, a dédpapa tudott oroszul (az első vh-ban orosz hadifogságban is járt), ez volt a szerencséjük, mivel ugye tudvalevő, hogy a katonák gyakran erőszakoltak meg hajadonokat (nem is csak azokat). A szénában kellett bujkálniuk előlük nappal.

Dédpapa barátságos volt hozzájuk, így nem kutakodtak náluk. Járt egyszer a faluban 3 német katona, segítettek eltüntetni a terményeket. Pl. a boroshordót a szántóföldön kellett elásni, úgy, hogy a dugója úgy látszódjon csak ki, mint egy kivágott fa tönkje. De módosítottak ezen, mert a katonák ismerték a cselt, végigmentek egy bottal és kopoghatták a földet, és meg lehetett hallani, hol a hordó. A segítő katonákat másnap agyonlőtték az oroszok az erdő szélén...

Egyszer a mamámat véletlen észrevették a házuknál az orosz katonák. A dédpapa azt hazudta, hogy a lánya és a szomszéd faluból jött át, házas, van egy kisfia. Hogy békén hagyják. Kedvesek voltak, adtak máshonnan elkobzott gyerekholmikat a "kicsinek".

Egy olyan durva történetet is mesélt a mama, hogy volt egy szerelmespár. A fiú sok lányt bújtatott valami erdei pincében és megtudták a katonák. Megkínozták és megölték. Azt mondta mama, olyan brutális állapotban hagyták az erdőben, hogy az apja teljesen beleháborodott a sokktól... Talicskán kellett hazavinnie a fia maradványait. :(

II. világháborúban nagyapám a családjával vonaton utazott és mikor a vonat megállt egy órára nagyapámat küldték el kenyérért, de nem sokkal ezután bombariadó volt és a vonat elindult a nagyapám pedig egyedül maradt. Órákig bolyongott a kihalt úton még egy német csapat fel nem vette, hogy később "leadják" egy csoportnak akik pont ilyen árva vagy magáramaradt gyerekekkel foglalkoznak. Viszont ezelőtt napokig a német katonákkal utazott és olyanok történtek vele, hogy kézigránát robbant a közeléban és a lábába repesz ment vagy pl. a katonák esténként berúgtak és beültették az asztal alá és azt asztalokon lévő poharakra lövöldöztek.

Ez már '45-ben volt ugye háború vége felé és az egyik város közelében egy amerikai csapat rajtaütött a németeken és után ők vitték el a városba ahol "leadták" egy ilyen segélycsoportnak. Meg mesélte, hogy az amerikaiak adtak nekik rágót meg hasonlókat.

Aztán az a segélycsoport feltette a vonatra és most jön a fordulat mikor már épp indult volna a vonat meglátta a peronon a családját és le akart, de a nő aki velük volt. Mondta is, hogy mekkora nagy darab volt. Szóval a nő nem engedte, de mégis sikerült lekerülnie a vonatról és találkoznia a családjával.

Mamám mesél néha, hogy az orosz katonák, miket csináltak , hogyan viselkedtek. Nekik a két nővérét kellett bujtatni előlük, mert ugye azok már kukac érettek voltak.

Meg ahol lakom kisvárosban pár éve szedtek ki a folyóból egy repülőt.

[link]

Nem szoktak mesélni, mert a háború idején még nem éltek. Nagyszüleim szüleit pedig sajnos már nem ismerhettem meg.

20/l