Milyen érdekes családi sztorijaitok vannak? (pl. szülők, nagyszülők megismerkedése, háborús történetek, ilyesmi. =) )

Ükapám börtönőr volt, és egy börtönlázadás során életét vesztette. Rosszkor volt a rossz helyen...

Anyum meg apumat egy házibuliban ismerte meg, aztán úgy volt, hogy a következő házibuliban megint találkoznak, de anyumnak nem volt kedve menni, de mivel anyum unokatesójánál volt a buli, ezért ő tudta anyum címét, megadta apumnak, apum taxis volt, és elhozta anyumat a buliba, és összejöttek XD Aztán faterom lefoglalt két jegyet egy bulgáriai utazásra, 10 nap, és elhívta anyumat, de anyumat nem engedték volna el, ezért kitalálták, hogy legyen nászút. Anyum kérte meg apum kezét, és 72 nap után házasodtak XD 26 éve tart a házasságuk :P

20/L

Én pl nem ismerem az apai nagyapámat.

Apám 45-ben született az anyja intézetbe adta .

Lehet h egy orosz katona v egy német v akárki más volt.

Apám szőke ,kékszemű volt.Ezért gondolom.

Jó lenne tudni :-)

Nagymamám és a húga tizennégy évesen túlélte az egyik dunántúli megyeszékhelyen [nem szeretném konkretizálni magunkat] a második világháborút, a katonák khm... közösülési, megerőszakolási szándékát. Ez nem érdekes, de csoda, ugyanis számítások szerint a lakosság felén "átmentek", idősen-fiatalon, férfin-nőn egyaránt.

Egyik közeli rokonunk, aki sajnos 101 évesen elhunyt, kerékpárral jött haza a Don-kanyarból. Szerencsés ember. Túlélte az első és második világháborút, '56-ot, kemény élete volt, kint dolgozott a földeken, gazdálkodott, ahogy tudott. Kilencvenpár évesen még biciklivel ment ki fölfelé-lefelé a 40 fokos lejtőn a temető felé, télen, és még mindig méhészkedett néhány kaptárral.

Mamám elmondása alapján: apákammal 44-ben volt várandós, a háború elől visszamentek akkor már terhesen haza, Erdélybe. A hazaút során született meg apukám. Egy istállóban kellett szülnie és ahogy megszületett apu össze is szedték nagyit és őt és már menniük is kellett tovább. Mamám azt mondta hogy az indulás után 10 percre lebombázták az istállót. Sajnos nem tudom hol történt pontosan. Nagypapámat én sem ismerem, mivel Ő Mo-n maradt és többet nem találkoztak nagyival.

Apu 56-ban tudott visszajönni Mo-ra , pont a legjobbkor :-s A mama előbb hazaszökött.

Nagyapám:Legkissebb gyerek vótam,Apám 70 éves vót,testvéreim mind házasok vótak.A faluba költöztek Mamádék,az apja vót a molnár.Vót a házná 3 lyány.Úntam Apámat gondozni,gondoltam elmegyek elkérem az egyik lyányt.Erzsinek má megvót balkézrő Jóska,gondoltam hogy borjas üszőt csak nem veszek el.Mamád jó erőbe vót,elbírt egy zsák krumplit a hátán,meghát jött a dologidő is,úgyhogy elvettem.:-D

60 évig éltek boldog házasságba,az öreg 2 hónapig bírta az életet az asszonykája nélkül.

Hát, én imádtam a nagyszüleimet kérdezgetni, hogy mi volt régen... A tatámat a 2. világháborúban elvitték Erdélybe. Ott nagyon magasra, valamilyen helyre felcaplattak és tábort vertek. Hajnalban arra lettek figyelmesek, hogy dörög az ég, és olyan magasan voltak, hogy a felhők alattuk voltak, és ott villámlott. Ez nem nagy szám úgymond, de bennem nagyon megmaradt, ahogy mesélte, úgy előttem van, mintha én lettem volna ott. A mamám meg azt mesélte, hogy amikor hazajött a tatám a háborúból, annyira le volt gyengülve, hogy azt se tudták, hogy hogy adjanak neki enni, hogy nehogy abba haljon bele. :(

Kicsit régebbi történet: Ugyebár mindig kérdezgettem őket a múltról, és egyszer rákérdeztem, hogy kik voltak az ő nagyszüleik... Erre elég meglepő választ kaptam, mert a tatám elmondása szerint az ő nagyapja erdélyi volt, hatalmas birtokokkal rendelkezett, de az egészet eljátszotta, így végül nem maradt semmije.

Első vagyok

Az apai dédapámat nem ismerem, mert az apai dédanyám összefeküdt mindenkivel ("vén k*rvának nevezték"), és nem tudni, kitől van nagyapám. Így aztán a vélt apának a vezetéknevét kapta, habár az a létezésőről sem tudott nagyapámnak. Amúgy lengyel. És egy nagyon jó kis vezetéknevet kaptunk utána, alig lehetett kimondani, de aztán nagyapám kis csellel folyamatosan elhagyott egy-egy betűt az aláírásából, így amikor apum megszületett, már vagy 4 betüvel rövidebb volt a vezetéknevünk, azt használjuk azóta is, ilyen név nincs még egy a világon XD Vicces sztori :D Ja, és mivel a "vén k*rva" bejárati ajtaján az eredeti vezetéknevünk állt, egyszer faterom lemásolta onnan, és azt írta fel a füzetére vezetéknévnek. Nagyfaterom meg kiakadt, és összetépte, hogy ne legyen hiábavaló az éveken át tartó rövidítgetés :P

Háborús történetünk kb annyi, hogy nagyanyámnak nagyon gazdag családja volt, és volt kicsi korában a családjának erdélyben egy nagy bírtoka, de a 2. vh-ban elvették tőlük, és amikor tulajdonos levéllel vissza lehetett vásárolni, addigra elégett egy tűzvészben a papír, azóta nem gazdag a család :P Egy rokon állítólag kutatja a családfánkat, és keresi a bírtokunkat is, de jelenleg már senki sem tudja, merre volt pontosan...

Ja, és ami még kedves történet: anyumék el akartak válni a házasságuk után 1 évvel, mert volt egy lehetőség, hogy mivel faterom katona volt, kaphatott volna egy lakást, de csak ha nincs saját lakása, de akkor már volt, ezért el akartak válni, és anyum nevére irattatni a lakást. De faterom apja (nagyapám) azt mondta, hogy ha ezt megteszik, feljelenti őket. Azóta is csórók vagyunk :P Pedig jó kis lehetőség lett volna... Biztos nem egy kis panellakásban laknánk.

20/L

hát jó sok van :D

Az egyik ükapám (vagy lehet h az apja) elvben egy osztrák katonatiszt volt, harcolt az 1848as forradalomban, csak aztán szöknie kellett a megtorlás elől. (mert ugye az osztrák katonák egy része nálunk állomásozott, aztán sokan a magyarok oldalán harcoltak és ha minden igaz, akkor ő is köztük volt)

nagypapám meg ott volt, amikor a II. világháborúban jöttek az oroszok felszabadítani(besorozták kb 16 évesen). Aztán mindenki meghalt aki ott volt, kivéve őt, mert beugrott a dunába és elúszott.