Amikor 20 éves voltál, milyen volt az életed? Hol éltél, kikkel? Mik voltak a céljaid, álmaid? Elérted őket?

A szüleimnél laktam, dolgoztam. A magánéletem éppen pocsék időszakban volt, de úgy érzem, akkor indultam el érzelmi vonalon a felnőtté válás felé. Vagy legalábbis egy nagy előrelépés volt. Amire ezen a téren vágytam, azt akkor tudtam megfogalmazni és meg is hozta az élet.

Karrier, munka területén még csak most, 26 évesen körvonalazom nagyjából, mit is szeretnék kezdeni. De még most is homályos kicsit, a mai napig gondban vagyok vele.

20 leszek. Elég kényelmes az életem:) Otthon élek (milyen meglepő:D) egy kis faluban a szüleimmel és a húgaimmal. Érettségi után nem jelentkeztem sehova, végül is augusztus utolsó hetében jelentkeztem ipari suliba, most szakmát tanulok. Ha arra gondolok, hogy mások az én koromban egyetemre járnak, kicsit irigy vagyok, de nem bánom, hogy én nem tettem, pedig nem voltam hülye, elég jó képességeim vannak, de 18 évesen nem tudtam, mit akarok. Igazából most sem. A céljaim között szerepel, hogy tovább képezzem magam, nyelveket tanuljak, saját vállakozást indítsak, és persze legyen egy kis családom:) 11.-es koromban jöttem össze a kedvesemmel, azóta túlestünk egy szüneten, és most nagyon boldogok vagyunk, el tudom vele képzelni a jövőmet.

Ha 5-10-50 év múlva megtqalálom ezt a kérdést, elárulom, hogy mi lett.

20 évesen még a szüleimmel éltem, dolgoztam, abból adtam haza Anyuméknak a rezsibe. Minden hétvégén a barátnőimmel disco-ba jártam, sokat pasiztam, tanultam (átképzés)!

2 év múlva találkoztam a jelenlegi párommal, akivel 1 év után összeházasodtunk és azóta is együtt élünk, és neveljük 2 szép gyermekünket. Ennek már 12 éve!!! :)

10 éve van saját lakásunk (igaz még hiteles, de már nem sokáig!) van autónk és munkahelyünk! :) A mai 20 éveseknek biztosan nehezebb, mint annak idején Nekünk, Én a mai fejemmel jobban figyelnék a nyelvtan órákon és suli után kimennék külföldre Élni!!! :)

Minden jót kívánok Neked a Felnőttek Világában!!!

Fősulira jártam. Szüleimmel éltem vidéken.

Az volt a terv, hogy keresek egy munkahelyet, ami ha nem is sokat, de átlagosan fizet. Dolgozok ott, több évet, miközben nyelvet tanulok, és később jelentkezek más céghez egy fokkal értelmesebb munkakörbe, lehetőleg picit több fizuért. Spórolósan, beosztósan élek. Közben hétvégente kirándulok, barátkozom, talán társamat is megtalálom.

És szép lassan úgy 30 éves koromra összegyűjtök annyi pénzt, hogy megvegyek egy kis lakást, vagy pedig ha társat találok, akkor együtt mondjuk egy házikót vidéken. Aztán el lehet kezdeni gondolkodni, hogy 3 gyerek legyen vagy inkább 6.

Hát nem, ebből semmi nem valósult meg. Az elmúlt idő felében munka nélkül kellett tűrnöm az idő múlását. Ebben az országban nem lehet tervezni, vagy legalábbis minimális igényű terveket sem lehet megvalósítani.

34n

Szüleimmel éltem, szerveztem az esküvőnket. Örültem hogy hamarosan önállóan élünk majd. Bíztam benne hogy a férjem családja befogad, szeretni fognak. Rengeteget dolgoztunk, két gyönyörű ma már felnőtt /29-22 éves/ gyermeket neveltünk fel. 8 éve özvegy vagyok, most mikor a mama is meghalt, rá kell döbbennem hogy kisemmiztek bennünket, a mi gyermekeinkre egy bögrét sem hagytak emlékül. Az évtizedek alatt a barátaink elmaradtak, az egészségem, erőm elfogyott. Még 10 évet kellene dolgoznom nyugdíjig. A gyermekeimen kívűl semmi mással nem tudok eldicsekedni.

Ez jutott, ezt kell elfogadni, de elég volt. 52n

20 évesen főiskolára jártam. Az akkori terveim és azóta is a terveim mindig csak annyiból állnak, hogy egyről a kettőre szépen lassan lépegessek és ne legyek állóvíz.

Most 30 évesen már egy igen mély időszakon túlvagyok (rossz párválasztás), de letettem még egy egyetemet, külföldön vagyok jogász, férjhez mentem, vettünk egy szép házat, épp babát várunk.