Amikor 20 éves voltál, milyen volt az életed? Hol éltél, kikkel? Mik voltak a céljaid, álmaid? Elérted őket?

ma 21:33-nak

21.17-es vagyok.

Hogy boldog vagyok-e??

Igen! Határozottan igen.

40 éves vagyok. Egészséges. Van egy belevaló 20 éves fiam akire büszke vagyok. Van egy párom aki a tenyerén hord. Odavan értem, és én is érte.. Van hobbim kettő is. Van munkám. Nincsenek anyagi gondjaink.Van két testvérem akiket szintén imádok..

Mégis mi kéne még??? Szóval határozottan boldog vagyok, és elégedett..

Szülőkkel éltem és főiskolára jártam. Reméltem, hogy jó lesz majd ha végzek, bár tudtam, hogy nem lesz könnyű aztán rábäsztam. Hiába voltam jó a szakmámban, hiába volt 5évnyi gyakorlatom, hiába ismertem az itteni vezetőket mégsem jutottam semmire sem.

Naívan elmentem egyetemre, hogy majd úgy hátha sikerül. A francokat... Most kezdhetem újra az életem, ami érdekelne az megint több éves tanulás lenne és sajnos megint egy olyan szakma, ami túltelített illetve zárt közösség. És kedvem sincs már az iskolapados tanuláshoz. Közben lett egy hobbim, a béka segg€ alól kezdtem, de kinőttem magam, elértem valamit, amit 2 napja leromboltak.

Unom, hogy 3-4 évente újra kell kezdenem!

Unom, hogy ha elérek valamit, (amire büszke is lehetek) akkor azt valaki/k mindig lerombolják.

Amúgy az akkor kitűzött célok egy részét elértem. Álmaimat nem és már nincsenek.

Hm 20 evesen, eppen nem egeszen egy szerelmi banaton tul, foiskolan kezdtem, ahova veletlensegbol keveredtem, belemntem egy kapcsolatba ami eleg lapos volt, anyum unszolasara, mert o azt a pasit kinezte nekem. 23 evesen elvegeztem a fosulit, majd 25 evesen masoddiplomaztam. Foiskolan az almom az volt, h utazzak es vegre szabad legyek. Sikerult a Malev-hez bejutnom, ahol eloszor boldog majd nem annyira boldog voltam. Almom volt kulfoldon elni egyszer, akkor meg Nemeto-ban gondolkodtam a vegen Ausztralia partjaira sodort az elet 27 evesen. Ekkor mentem szet a baratommal. Kezdet nehez, de kinottem magam es 30 evesen egy nagyon klassz allasban landoltam, vezetoi pozicio, mindenfele juttatas. 29 evesen hazat vettem, egyedul, egyedulallo keresettel, amire en raktam le segitseg nelkul a depositot es fizetem a hitelt a banknak kenyelmesen. Almom volt meg, egy csodalatos ferj es csalad. ez reszben megvalosult, 35 evesen eletet adtam egy yonyoru kislanynak, o a kincsem. Ferjemmel elvagyok, jo ember, szereti a lanyunkat, csak mas kultura es nekem kicsit erzelmileg sivar es baromi trehany. De ez az ozzy kultura sajnos. ez a resze mar nem annyira jott be. Anyagi gondjaink nincsenek, bar arak dragulnak, de jol elunk.

Osszevetve nem panaszkodhatom es mikor elkeseredem kicsit lelkileg probalom rugdosni magam, hisz mindent elertem amit szerettem volna, lehet h nem olyan optimalisan mint megalmodtam, de hey lehetne rosszabb is... Igy idosebb fejjel rajottem h az egeszseg a szeretet a legfontosabb a tobbi csak korites. 38N

20 évesen épp elkezdtem dolgozni rendesen, aztán összeköltöztem a pasimmal. Tervek? Eljegyzés, esküvő, gyerekek, gondtalan élet.

Most 24 vagyok (nemsokára 25), a pasi ment a levesbe, a terveimmel együtt... De egyáltalán nem bánom, mert megvalósítottuk a 16 éves kori álmunkat, a legjobb barátnőimmel élek :D És most találtam egy pasit, aki... aki teljesen más, mint eddig bárki, és akivel a tervek sokkal-sokkal valóságosabbak :)

20 évesen anyámmal éltem.

Dolgoztam fodrászként,nem szeretem.

Nem voltak nagy terveim, vártam a nagy szerelmet,és mindenképp szeretem volna egy másik munkát.

Elértem,de csak kb 29 évesen.

20 évesen albérletben éltem a párommal, és dolgoztam, mellette főiskolára jártam. A főiskolát nem szerettem, rájöttem, hogy nem tudnék abban a szakmában dolgozni. Az akkori állásomat otthagytam és egy nagy cégnél helyezkedtem el, mert az biztosabb jövőnek tűnt, és szerettem is. Be is jött, azóta is ott vagyok. Sikerült félre tennünk, és 21 éves voltam, mikor vettünk egy saját lakást (hitel persze). Még abban az évben terhes lettem, és 22 éves voltam, mikor megszületett a lányunk. Az első, akit utána követett a második és a harmadik. :) Mikor a harmadikat vártuk, összeházasodtunk.

Most itthon vagyok a gyerekekkel, mert a legkisebb még nincs egy éves, de távmunkában dolgozom is közben itthonról.

Azt mondhatom, hogy elértem az álmaimat, mindig nagycsaládra vágytam, sőt, 3 lányra, mert nekem is 2 nővérem van :) Boldog vagyok. A munkámat is szeretem. Nem nagy dolog, sima alkalmazott vagyok, de hát valakinek annak is kell lennie :). És így lesz időm a gyerekekre is mindig. Most 27 múltam. Párommal 10 éve szeretjük egymást.