Ha nagyon gazdagok lennétek mindent megvennétek a gyereknek amit akar?

ész nélkül azért nem. ezek a tipikus felesleges luxus dolgok.

minőségi dolgokat kapna, ahogy én is kaptam gyerekkoromban, de megtanultam, hogy csak azért nem veszünk meg drágábban egy táskát vagy cipőt, mert ott van rajta az a bizonyos márkajelzés.

ugyanígy lakást is vennék neki, ahogy nekem is vett a családom. mert ennyi a minimum, ha telik rá. a taníttatás a másik fontos. ha a gyerek tehetséges, jó eszű, akkor a legfontosabb dolog ez. a papám mindig mondta, hogy a tudásodat senki nem veszi el tőled, és akárhol vagy, akármilyen anyagi helyzetben, meg fogsz élni belőle.

a párom anyukája így gondolkodott. nem tudott milliós órát, kocsit venni a fiának, de jó egyetemre járatta, támogatta amíg tanult. meg is lett az eredménye, most egy jól fizető állása van, és olyan tudása, hogy ha az egész cég lehúzná a rolót, akkor is másnap 5 helyre mehetne interjúra.

mint mindenben, ebben is meg kell találni a középutat. persze a prolik mindent felesleges fényűzésnek tartanak, amire nekik nem telik.

sok nagyon gazdag, és annál is több nagyon szegény ismerősöm van. ezáltal látom, h ki hogyan értékeli a pénzt, mire költi, mik a preferenciák.

Én átlagos családban nőttem fel, szegénységben kezdtük és most így fiatal felnőttként már azt mondhatom, hogy egészen jó anyagi körülmények között élünk. Tudom, hogy honnan jöttem/jöttünk és azt is tudom, hogy merre tartok, esetlegesen mi lehet belőlem. Alaposan megtanultam a pénz és minden más értékét. Én autót és motort soha nem kaptam és nem is fogok kapni, amíg nem tudom egymagam fenntartani. A szüleim indoka egyszerű volt és maximálisan meg is értem. Egyszerűen szerintük ha saját pénzből veszem majd meg az első autómat, ahhoz sokkal erősebb szálak fűznek majd, mert a nehezen összespórolt pénzemből vettem, jobban fogok vigyázni rá, mint egy hímes tojásra, nem érzek kísértést az összetörésére (persze ezt képletesen értem). Ezzel valahol egyetértek, valahol nem, de elfogadom a döntésüket és a magyarázatot is, nem is várnám el.

Ha én kő gazdag leszek, én is hasonlóan fogok gondolkodni. A gyerek kicsi korától kezdve tanulja meg, hogy amit a kezébe nyomok, annak értéke van. Ne vegyen természetesnek egy 8 milliós karórát, mert nem fogom tudni élete végéig támogatni ilyen mértékben és nem is akarom. Ha kikerül az életbe és magára lesz utalva, akkor ne kezdjen akár illegális bizniszekbe csak azért, mert már nincs meg a régi színvonal, amikor 3 évente vágtak hozzá 50 millás autókat, most meg amint a szülők levették róla a kezüket, hopp hirtelen erre nincs lehetőség.

Tehát nem tartom jó ötletnek egy GYEREK "elkapatását", viszont azt is túlzásnak tartom, hogy halálra b*szogassuk azt, akinek a szülei megtehették és egy lakást vegyenek a gyereküknek, amikor az kilépett a nagybetűs életbe.

nem, biztos, hogy nem. Amíg rám van szorulva, nyilván megadnék neki, mindent, amit tudok, nyilván nem turkálóból válogatnék, hanem márkás cuccokat kapna, de nem a villogás miatt, hanem mert minőségileg jobban bírják. Viszont amint saját keresettel rendelkezik, biztos, hogy elmondanám, hogy nem fogunk neki segíteni. Nyilván, ha feldobom a talpam, sok pénzt fog örökölni, de előtte is dolgozzon meg a pénzért.

Ha tudja, hogy mindent megkap, miért dolgozna?

És még csak egy kérdés: mitől mutat pontosabb időt egy 8 millás karóra, mint mondjuk egy 5000 Ft-os???

Amit nem tartok károsnak, azt megvenném. Ahogy elnézem az embereket, egyáltalán nem vagyok meggyőződve arról, hogy a gazdag szülők gyerekei kevésbé lennének tisztában a pénz értékével.

Sőt! Sokkal jellemzőbb, hogy akik szegényebb családban nőttek fel, azok pl. inkább hitelből finanszírozzák az életüket, és nem fektetnek be pl. a tanulásba.

Nem az számít, hogy mennyiért vesz meg az ember dolgokat a gyerekének. Attól még, hogy kínai cipőben jár, nem fogja jobban értékelni a pénzt, csak jobban fog vágyni a márkásra. És ha nem tanulja meg a pénz értékét, akkor amint lehetősége lesz, megveszi a márkásat, még ha nem is telik rá, mert annyira szeretne már egyszer olyat.

Az számít, hogy az ember megtanítsa a gyerekének, hogy kezelje ésszel a pénzt. Hogy mit tehet, ha többet szeretne, milyen esélyeket kell latolgatnia. Hogy megértse például, hogy a tanulásba fektetett idő és energia végül forintban, avagy márkás cipőben manifesztálódik. És lehet, hogy amíg tanul, nem szórakozhat, de utána folyamatosan sokkal jobb életszínvonala lesz, mint annak, aki nem tanult, ellenben szórakozott, ugyan öt évvel korábban vett házat, de hitelre, amit húsz évig nyög ahelyett, hogy plusz öt évig "kidobta volna a pénzt az ablakon albérletre", utána meg kp megvette volna ugyanazt a házat.

Ez a dolog pedig hozzáállás kérdése. Teljesen mindegy, hogy 5 ezerért vagy 8 millióért veszel órát. Attól nem tanul meg a gyerek semmit. Az számít, amire valóban megtanítod, amilyen értékeket valóban átadsz.

Mi ezzel a baj, ki mit tud, azt veszi meg a gyereknek. Azt mondtad milliárdosok. Nekik a 8 milliós karóra olyan, mint neked az 5 ezer forintos, azok az autók meg, kb. mint mikor te BMX-et veszel a gyereknek.

Persze, hogy megvenném neki. A gyerek abból sem tanul, semmit, hogy szarásig van pénzünk, de anyámék szart se vesznek belőle.

Ez a csúnya dolog én nem tenném, picit ilyen dac reakció is, hogy lehet nekem nincs, de tudod mit nem is kéne bibibibibibiiii. Na persze.