Megbántam, amit a páromnak írtam. Mit tegyek?
Szombaton lett volna az évfordulónk,de ő inkább a haverjaival ment szülinapot ünnepelni,ráadásul én még beteg is voltam tegnap,de lelkiismeretfurdalás nélkül elment. Kérdeztem még szombaton,mérgesen,hogy akkor a vasárnapot sem töltjük együtt,nem jön el,erre azt mondta,ha akarom eljöhet.Akarom? Mondtam,hogy nekem mindegy. Hát nem is jött,de mégcsak fel sem hívott és egy üzenetet sem írt. Én meg mérgemben írtam neki facebookon,hogy álljon már végre a sarkára és döntse el,mit akar tőlem és ettől a kapcsolattól,és legyen végre férfi és döntsön,mert nekem az,hogy elhanyagol nagyon nem jó. Egyébként jegyben járunk már.
Aztán a dühöm alábbhagyott,bár még haragszom,de megbántam,hogy ilyen nyers voltam vele. De bocsánatot kérni,meg mentegetőzni nem akarok,mert jogosan akadtam ki.
Mit gondoltok? Nagy álmom,hogy túrázgatunk,kirándulunk,elmegyünk egy hangulatos kis élményfürdőbe,együtt vagyunk...De ezek csak álmok,mert mindig azt mondja,hogy neki nincs fantáziája,találjak ki én programot,szervezzem meg és megyünk.De ha megszervezek valamit akkor érdekes módon mindig közbejön neki,valami halaszthatatlan. Nem akarok dobni,mert az első problémánál megfutamodni szerintem gyávaság. De tény,hogy nekem több kell ennél.Szeretnék kimozdulni,vele!
Vélemények?
Egyikőtök sem viselkedett normálisan,úgy ahogy egy kapcsolatban kellet volna.
Ha ő nem az a kirándulgatós fajta te pedig erre vágysz keress olyat akivel ezt megteheted mert nem hiszem hogy ő változni fog.
Ha valamit akarsz, akkor ne azt mondd hogy nekem mindegy, hanem azt hogy igen akarom, vagy igen örülnék neki. A direkt hiszti meg csak olaj a tűzre. A kis kirándulásokat meg meg lehet oldani olcsón, városnézés, biciklizés, egy kis séta.
Legyél te is határozottabb, tegyél még 1-2 próbát, aztán ha nagyon nem megy a dolog keress mást.
Vagyis a haverjaival el tud menni, gondolom akárhova, csak veled nem.
Félő, hogy nemsokára annyira ellaposodik az egész kapcsolatotok, hogy számodra pokol lesz, ki fogsz készülni. Legalábbis én így látom abból, amit írsz.
Szerintem itt a kérdezőnek nem a kirándulások, stb. hiánya a legnagyobb baja, hanem az, hogy a párja elhanyaoglja. Volt egy előző erre irányuló kérdése is, főleg abból gondolom. Nyilván ez a közös programok hiányában mutatkozik meg legjobban. Az előző kérdésnél elmondta, hogy a fiú szinte mindig megy sörözni a haverokkal, vagy valami hasonló, ő pedig ki van nézve a társaságból, vagy egyszerűen nem is szól neki, hogy elmegy otthonról, amíg rá nem kérdez!!
Ne haragudj kérdező, de a barátod egy irtózatosan nagy bunkó. Én is voltam egy ilyen emberrel, aki állandóan azt hajtogatta, hogy a haverok így, a haverok úgy, és hogy ők már tizenéves korukban megegyeztek abban a haverokkal, hogy csaj miatt sosem hanyagolják egymást (mondhatom, mindegyiknek rettentő komoly kapcsolatai voltak...). Na ez abban mutatkozott meg, hogy ha szex közben csörgött a telefon vagy a kapucsengő, és haver volt az, hát akkor is válaszolt rá... vagy felkelt reggel 8-kor hétvégén az ágyból mellőlem és elment inkább a haverokkal császkálni egyet délutánig, minden előzetes megbeszélés nélkül (ráadásul úgy, hogy csak hétvégente tudtunk találkozni!), és hasonlók.
Tapasztalatból mondom most már: az ilyen férfira NEM szabad időt vesztegetni. Ne kérj bocsánatot, mert neked volt igazad: amit tett, iszonyatosan nagy taplóság. Ha visszajön magától, akkor is közöld vele a tényeket: ezentúl vagy változtat a hozzáállásán, vagy fel is út, le is út. Ez az ember nem felnőtt, hanem gyerek belülről, és nem pár kell neki, hanem haverok. Ne tedd tönkre magadat egy ilyen kapcsolatban.
Nekem is ilyen volt az előző barátom, 2 és fél évig bírtam, mindig reménykedtem, hogy megváltozik. A nagy fenét.
Azóta rájöttem, van olyan férfi, aki értékel, és fontos vagyok neki, nem csak akkor, ha épp olyan kedve van, vagy ha a haverok nem érnek rá.
A párodnak fontosabbak nálad a haverok és neki ez így természetes. A leírtak alapján valószínű, hogy ha választani kell, őket fogja választani. Nem azért, mert eljár velük is szórakozni, hanem azért, mert még az évfordulótok alkalmával sem volt hajlandó veled lenni és utána még ő van megsértődve, amit gondolom, jogosnak is érez.
Azt írtad neki, döntse el, mit akar ettől a kapcsolattól, hát, talán eldöntötte.
Én megértem, hogy egy hosszú kapcsolatot, egy jegyességet mindenképp szeretnél megmenteni, de már ilyen problémák vannak és még csak együtt sem éltek.
Ne haragudj, de ha én szeretek valakit, akkor azért a neki fontos alkalmakkor, pláne olyan alkalmakkor, amik mindkettőnknek fontosnak kellene, hogy legyenek (pl. évforduló), szakítok rá időt. Meg máskor is. Milyen kapcsolat az, ahol a párunk nem szeret velünk kikapcsolódni, szórakozni? Pont, hogy a szabadidőmet azzal a legjobb eltölteni, akit a legjobban szeretek. Persze, jó néha a barátokkal is, de a szerelmünkkel pláne! Ez nekem annyira rossz jelnek tűnik!
Bocsi, de mitől ő az igazi, ha egyszer nem tudtok semmit együtt csinálni, ha nem veszi figyelembe az évfordulót, ami neked fontos, ha nem érdekli, ha beteg vagy??? Mégis mi a fenében olyan IGAZI ez így? (Azt, hogy jó az ágyban, ne is írd, mert attól senki nem lesz az igazi senkinek.)
Tudod, én is azt gondolom, megtaláltam az igazit. Mert hosszú éjszakákat beszélgetünk át. Mert ha beteg vagyok, minden idejét igyekszik velem tölteni (fordtíott esteben persze én is vele).
Mert ugyanazokat a tájakat szeretjük, és sokat túrázunk arra. Mert hasonló filmeket szeretünk, és csodás közösen átélni ezeket. Mert figyelmes és odaadó (az ágyban is).
Mert még soha nem vesztünk össze vagy bántottuk meg egymást. Évek óta.
Minden nap jobban szeretem, és minden nap érzem, hogy szeret.
Na ettől az igazi.
Ez szakítós indok
Nekem a párom simán lemondta a hetek óta tervezett buliját a haverjaival, csak hogy velem lehessen és ápolhasson miután kivették a bölcsességfogamat ( hozzá teszem én nem kértem rá, és simán elmehetett volna)... tudod erre mondják hogy a pároddal jóban,rosszban együtt vagy.....
Jajj,mindenkinek teljesen igaza van! Sajnos azért hittem,hogy ő az igazi,mert a legelején nem ilyen volt,az is fogott meg benne,hogy a tenyerén hordozott,de azt érzem,hogy bebiztosítva érzi magét,mert eljegyzett és már lehet neki lazítani vagy nem tudom. Szeret ő is engem,tudom,és ehhez kétség sem fér,de azt el tudom képzelni,hogy már nem úgy,mint az elején. Nem tudom,ő elvan úgy akár egy hétig is,hogy nem ír,nem hív fel,mert biztos semmi bajom. Az elején ez sem így volt. Igen,bizonyára vannak jobb pasik akik törődnek velem,csak megint az elejéről kezdeni mindent,ismerkedés,stb már a hátam közepére sem kívánom mert annyi csalódás ért az évek alatt.
Jobbat nem tudok,minthogy leülök vele beszélni és akkor el kell döntenie mi legyen. Csak az a baj,ha leültetem,hogy mostpedig meg fogjuk beszélni,csak ül,néz maga elé és olyan,mint egy kisgyerek,akit leszúrnak és mukkanni sem mer. Így mégis hogy beszéljünk meg bármit? Hozzáteszem soha egy hangos szava nem volt hozzám és mindig megvígasztalt,ha épp akkor borultam ki valami miatt,mikor ő itt volt.
Áh nem tudom,minek töröm magam...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!