Hogy magyarázzam el, hogy nem szeretnék elmenni a temetőbe?

Igen, igazad van!

Ha így nézzük!

De hogyan magyarázzam el, hogy egy évben egyszer azért ezt te is kibírod, és semmi különös bajod nem fog történni, ha megteszed a családod kedvéért????

Nekünk nincsenek is sírjaink a temetőkben. Azt gondoljuk, ha emlékezni akarunk valakire, azt az év bármely napját megtehetjük, gyújthatunk érte gyertyát akárhol.

A nagymamám második férjének van egyedül sírja, mert mama ragaszkodott hozzá, rá is ment az összes pénze, sőt, hitelt is vett fel rá, a lakását is kisebbre cserélte, de a papi cuccait is vitte magával, most pedig minden második nap kimegy a temetőbe, és órákig ott ül csendben a papi sírjánál. Így aztán az életben nem fog továbblépni...

Bocs, de ez hiszti és magyarázkodás csak. Egy évben egyszer kibírsz pár órát, ők így akarnak emlékezni, te meg csinálod otthon úgy, ahogy te akarod. Azért, mert (feltételezem) kamasz vagy és mindenre van valami világmegváltó bölcseleted, amivel kimagyaráznád magad, még nem lesz minden úgy, ahogy te akarod.

Személy szerint mellesleg még egyet is értek veled, szó szerint utálok temetőbe járni, mert az jut csak eszembe, hogy aki ott nyugszik, az nincsen többé. Nagyon jó érzés, de tényleg. Itthon meg gyakran eszembe jutnak, akik mér nem élnek. Csöndben elmerengek a régi emlékeken, nekem is ezt jelenti a gyász. De ha a családom azért kérné, akkor elmennék velük. Ennyi.