Mit tegyek, hogy ne kelljen a családdal a temetőbe mennem? Vagy ezt nem úszhatom meg?

Menjél csak, mindenkinek jót tesz egy kis séta, és most gyönyörűek a temetők, a sok virág és mécses, és ha szeretted nagyapád, akkor gondolj rá pár percig ott a sírnál, talán mégiscsak értékeli és lehet, hogy neked is jó lesz ott kicsit emlékezni a szép dolgokra.

Mondd meg, hogy nem szeretnél menni, mert te ezt nem érzed szükségesnek. Erre nem kényszeríthetnek.

barcsak en kimehetnek a temetobe de sajnos 2000km valaszt el tole.Igy marad otthon a gyertya gyujtas es emlekezes.

Tegnap mi is mentünk azért 300 km-t, hogy gyertyát gyújthassunk papámnak. Imádtam őt, de szerintem az emlékezés nem abból áll, hogy megmutatjuk a városnak, hogy márpedig mi ott jártunk és gyertyát gyújtottunk. Nekem is szinte minden nap eszembe jut, de az biztos, hogy ha egyszer elköltözök itthonról, akkor nem fogok egyedül kijárkálni hozzá a temetőbe, pláne nem ilyen messze. A szüleim szerencsére már racionálisabbak, nem akarnak temetést, pont ezért, hogy ne kelljen minden évben utazgatnom halottak napján, csak azért, hogy a lelkiismeretem nyugodt legyen (bár megjegyzem, az enyém akkor is nyugodt maradna, ha a temetés után soha többet nem mennék a sírjukhoz, mivel emlékezni mindig emlékeznék rájuk, de ettől még nem kell ácsorogni órákat a sír mellett, nem úgy mutatkozik meg a szeretet). Én is hamvasztást akarok majd, valahol szórjanak szét, az urnát se tartsák otthon, mert nagyon morbid, aztán kész, ha eszükbe jutok, akkor emlékezzenek, ha nem, akkor meg éljenek boldogan. Engem ez onnan fentről már úgysem fog érdekelni... Én ebben sem hiszek, hogy "látnak minket". Ugyanmár...

A 7-essel 100%-ban egyetértek!