Kivihetem, vagy sem? Kisfiam 5 hós múlt,és mi a családdal együtt szoktunk a temetőbe menni.

Nyugodtan vidd ki, nem fognak rászállni a szellemek! :-)

Erről az a történet jut eszembe, amikor édesapám egy hétre eltanácsolta nagymamámat a háztól (pedig a saját édesanyjáról volt szó), mert a testvérem hasfájós, sírós baba volt, nagymamám pedig egy reggelen odaállított és elkészítette a szenes vizet, hogy abban fürdeti meg a testvéremet, mert rontás van rajta.

Kb ugyanakkora realitásalapja van mindkettőnek. Ki mondta ezt neked egyébként? Nem valamelyik nagyi, vagy dédi véletlenül?

(Félreértés ne essék, én imádom a nagyimat, de vannak olyan abszurd benyögései, amelyek néha megmosolyogtatnak, néha meg már bántóak. Nekem elég nagy a pocakom és amikor harminc hetes voltam és mindenki bókolt, hogy milyen helyes a pocakom, akkor ő három napig azon sápítozott, hogy mennyire sajnál engem, amiért ilyen nagy terhem van és feleslegesen szétnyújtom a bőrömet, merthogy még egyáltalán nem biztos, hogy gyerek is lesz belőle, még bármi történhet. Merthogy nem jó jel első szülő nőnél a nagy teher. Hát, nem magyarázom, hogy mit éreztem ekkor...)