Elhidegült házasság. Te mit tennél? Van valaki hasonló helyzetben? Hogyan kezeled?

Kihűlt? Már késő, egy kapcsolatban nem szabad eljutni idáig, mindennap kell valamivel kedveskedni,nem tárgyra gondolok! De persze mindkét félnek kell tennie, ha az egyik nem tesz, nem akar tenni érte, akkor halál! Sok ilyen van a mai világban, de régebben is ez volt, a régi öregeknél,csak ők nem váltak el,s titkolták,megszokták egymást stb-stb!

Hát nem tudom melyik a jobb, mert ha elválsz akkor a gyerek szívja meg, de az sem jó ha úgy nő fel,h veszekedést lát maga körül!

Kérdező, magyarul a kapcsolatotok régen is szär volt?

Magyarul a férjed szärt rád, nem is segített semmiben, nem támogatott, amikor pedig szomorú voltál, akkor beszólogatott és akkor sem vigasztalt. De azért szültél neki egy gyereket? Elég hülye vagy. Most már tök mindegy, mert a férjed nem is akarja megjavítani a dolgot, szóval szerintem váljatok. Máskor meg ne szülj egy ilyen bunkónak gyereket, mert akkor megint költözhetsz el tőle két gyerekkel.

22:54-es, téged honnan szalasztottak?

Fogadok, itt ülsz éjszakánként, jó esetben egy sörrel a kezedben, szétült fotelben, bámulva a képernyőt minden este egyedül vagy egy elbaltázott kapcsolatból idemenekülve, és ide jössz elélvezni, miközben vidáman sértegetsz egyet ide, egyet oda, csak amolyan lanyha perverzióból. Persze arc és név nélkül. Gratulálok.

Bocs, kérdező.

Hasonló cipőben jártam évekig. Én 6 évig bírtam. Végül totál besokalltam, már nem érdekelt semmi a gyerekeken kívül, amit veszíthetek a válás során. S ebbe ne anyagiakat érts első sorban. Végül valahogy mellénk állt a szerencse. Én nem vagyok egy spirituális lélek, úgy egyébként, de valahogy nem maradt más irány. Ez már az utolsó utáninak tűnt, s nem is vettem komolyan. Eljutottam egy nőhöz, aki mindenféle korábbi életekbe vezetett vissza. Ezekben az utazásokban nyílt fel egy csomó mindenben a szememben főleg magammal kapcsolatban. Mint mondtam, nem nagyon hiszek az ilyesmiben, de mégis komolyan elgondolkodtatott, hogy ilyen mély pszichés állapotban milyen rejtett válaszok vannak meg a fejünkben, amit csak ki kell valahogy vezetni. Tiszta pszichológia az egész.

Nem beszéltem hónapokig erről a férjemnek, mert azt gondoltam, hülyének néz. Valahogy azonban mégis egy ismerős kapcsán szóba került az ilyesmi, én pedig lesz, ami lesz alapon, elmondtam, hogy voltam egy ilyen utazáson. Ledöbbent, majd közölte, ő is ki akarja próbálni. Összehoztam őket rá egy pár napra. Attól a naptól fogva teljesen megváltozott a férjem hozzám való viselkedése. Benne valamilyen általános, mély, nők elleni ellenszenvet hozott ki, aminek én voltam a szenvedő alanya. Miután erre rájött az utazása során, teljesen megváltozott.

Sokat beszélgettünk akkoriban erről. Mára már ritkán téma. De sose felejtem el, hogy ez a fura élmény mindkettőnk elnyomott defektusait helyretette. Azóta eszemben sincs válni. :-)

Szóval nálunk csoda történt. Pedig évekig totál reménytelennek láttam az egészet, annyira más irányban álltunk.

Nem mondhatom, hogy ez biztosan segít, de végülis nálunk bejött tök véletlenül.

Mi 1 évig voltunk kihűlve, amikor eljutottam odáig, hogy oké, egyedül lenni egyedül is tudok. Közöltem vele, hogy a szakításon gondolkozom. Nem látszott rajta - mert én bőgtem álomba magam, nem ő - de úgy érte az egész mint egy pofon.

Rettentő sokat beszélgettünk utána, bár kezdetben semmi értelmét nem láttam. Főleg én próbáltam megfejteni az ő segítségével, mikor és mitől romlott meg az az őrült szerelem. Ő alkalmatlan volt ilyen pszichológiai mélységekbe hatolni, de én szeretem megfejteni a dolgokat. Úgy raktam össze az egészet, mint egy puzzlét, azokból a mondatokból, amiket sikerült belőle kihúzni és abból, amit átéltünk. Lassan összeállt a kép. Haladtam visszafelé az időben: mikor csókolt meg utoljára, stb...Tudtam, hogy hiába kérném, csókoljon meg újra úgy, nem oldana meg semmit, még távolabb van a baj. És megtaláltam. Azt is, hogy én mitől fagytam meg, mitől váltam nyugtalan, ok nélkül féltékenykedő házisárkánnyá és hogy ő mitől fagyott meg. Én a saját hibáimat tudtam korrigálni, ő az övéit csak részben, de nagy igyekezettel kezdte korrigálni. De az igyekezete is sokat jelentett. Nekem nagy hibám, ha valakit nagyon szeretek, és megbánt, akkor az olyan mélyen érint, hogy nem tudok róla beszélni. Csak őrlődök magamban, félreértettem-e valamit, megbeszéljem vele vagy sem...Ilyenkor napokra, olykor 1 hétre is elhallgattam és nem beszéltem vele. Nem akartam megosztani vele, ha féltékeny lettem nálam szebb lányokra, nehogy hárpiának higgyen. De így meg a hallgatásomat haragnak érezte és az járt a fejében, hogy szakítani akarok és fogalma se volt, miért. És ez nagyon eltávolította őt tőlem. Mivel egy idő után már szinte havonta jött a csöndes korszakom, havonta agyalt azon, hogy én szakítani akarok-e vele.

Mindegy, a lényeg, hogy amikor visszafejtettük a dolgokat a bajok forrásáig, és elkezdtük látni, ki miben hibázott, utána elkezdődött egy nagyon lassú javulás.

De mindketten akartuk. Nem csak egyikünk küzdött érte.

5 éve vagyunk együtt, fél éve házasok és az az 1 éves szörnyű időszak már csak emlék. Sose fogom elfelejteni és soha nem leszek már olyan boldog, mint előtte, de van köztünk valami olyan melegség, olyan meghittség, hogy azt el sem tudom mondani. De az tény, hogy a krízis idején végzetes hibát nem követtünk el. Nem csaltuk meg egymást, pedig volt kísértés.

Sajnos osztom 22:54 álláspontját. Eleve rossz volt ez a kapcsolat, nem hiszem, hogy a terhesség hozta elő a férjedből azt a viselkedését, hogy le sem kakál.

Nekem sincs segítségem, anyám messze lakik, anyósom meg megbeszélte a tüdőműtött szomszédunkkal, hogy ők vigyázzanak a gyerekeimre, ne neki kelljen, gondolhatod, többet nem is hívom.

Viszont a gyereket ketten vállaltátok és nem segítséget kell kérni, hanem közölni a férjeddel, hogy itt a gyerek, már nem baba, te most lépsz a barátnőkkel 1-2 órára. 100%-os tejesítést meg ki vár el tőled? Mert tőlem senki sem várja el, hogy csillogjon a lakás, meleg kaja legyen minden este, azért a tőlem telhetőt megteszem, de aki szerint por van, megfoghatja a porrongyot kekeckedés helyett. Ha válni akarsz, válj.