Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Tanácsot kérek, nem ítélkezést. Kérem, csak az válaszoljon, aki járt már hasonló szituációban, és tanácsokkal tud szolgálni bármelyik szereplő szemszögéből. Tényleg várjak-e, ahogy a barátnőm javasolta, vagy lépjek végre ki ebből?
Hát nem irigyellek...
Mindenképp döntést kell hoznod, lehetőségek? Szerintem tudod magadtól is...
1. Új életet kezdesz a barátnőddel, ezalatt a gyermekeidet támogatod, és igyekszel velük minél több időt tölteni.
2. Megpróbálod a házasságodat helyrehozni. Ha csak szex lenne közted, meg a barátnőd között, akkor ez lett volna az első helyen... de szerelmes vagy...
Ha a pároddal maradsz, úgy, hogy tudja, másba vagy szerelmes, nemcsak te leszel boldogtalan, hanem őt is boldogtalanná teszed. Csak akkor fog működni, ha megint nőként tudsz tekinteni a feleségedre. Plusz rengeteg beszélgetés kell hozzá.
3. Élsz egy látszatházasságban a feleségeddel, és mellette a barátnőd boldoggá tesz. Ez csak úgy korrekt, ha a feleséged is tudja, mi a felállás, és képes elfogadni.
Őszintén? Nem tudom, hogy döntenék... én anno a házasságomat hoztam inkább helyre... Ma se vagyok benne biztos 100%-ig, hogy jól döntöttem-e.
Olyan döntés, amivel senkinek nem okozol fájdalmat, nincs.
2-es: Miért, az értelmes embereknél ez hogy működik?
Tudomásul vesszük, hogy ha elmúlik a szerelem, akkor soha többet nem lehetünk szerelmesek? Soha nem tekinthetünk egy férfira férfiként, illetve fordítva. Soha nem találkozhatunk egy új kapcsolat varázsával?
Minden mást előtérbe helyezünk 40-50 évesen, csak mert szeretjük a gyerekeinket, és nem akarunk a házastársunknak fájdalmat okozni?
És cserébe mi vállalunk teljes boldogtalanságot az elkövetkező 30-40 évre?
Ez nem ilyen fekete vagy fehér, ennyire nem egyszerű... mert mi a szerelem? Egy bonyolult biokémiai folyamat...
Ha a tisztelet megvan, én inkább akkor beszélek értelmes emberről, aki ezt a párjával korrekt módon le tudja rendezni, úgy, hogy a gyerekek ne szenvedjék kárát. Akárhogyan... de nem feltétlenül úgy, hogy a saját boldogságomat áldozom fel életem végéig.
Bonyolult ez... csak az érti, aki benne volt... Én sem értettem anno, pont úgy gondolkodtam, ahogy te...
Ma már tudom...
# 1/2 válaszadó:
Igen, köszönöm, hogy felvázoltad a lehetőségeimet.
Nehéz döntés. Te mióta próbálod helyrehozni a házasságod? Nem kell rá válaszolnod, csak kíváncsi vagyok, mennyi idő után vontad le ezt a következtetést.
A feleséged és a barátnőd is okos emberek. Okosak, jól látják a helyzetüket, és a jó viselkedést a megoldást választották véleményem szerint.
A gyenge láncszem te vagy ebben a gépezetben.
Egyrészt lebukni amatőrség.
Másrészt ha már szerelmes vagy a "másikba" de nem akarod elhagyni az elsőt, akkor mindent meg kell tenned, h mindkét nő boldog legyen melletted!
Ha ez nem megy, akkor ne csináld. Nem vagy alkalmas erre.
Ne okozz feleslegesen fájdalmat egyikőjüknek se! Ezek a nők nem ezt érdemlik!
Tehát szedd össze magad, és légy férfi, légy úriember!
19 éves házasok vagyunk. Kb 6-7 éve lépett be a bizonyos harmadik az életembe...
A házasságomat akkor helyrehoztam, de mindig vannak hullámvölgyek... azt mondom, jó a házasságom... bár azóta is volt 1 apróbb kisiklás. Bármi rosszat mondanék a férjemre, hazudnék. Jó férj, jó apa. Szexuális életünk is OK.
Szeretem. De ez már kb 7 éve nem szerelem. És hiányzik mindaz, amit a 3.-ban leírtam. De együtt vagyunk... van egy csodálatos gyerekünk, anyagi gondok, amiket együtt igyekszünk megoldani... szeretjük egymást, tényleg...
De valahogy néha mégis olyan, mintha megszűntem volna nőnek lenni... anya vagyok, és feleség. És néha jó lenne nőnek érezni magam.
Az első voltam...
2-es:
A külsőség sosem volt számomra elsődleges dolog és a szex sem. Nem hinném, hogy ebben rejlik a varázs. Bár kétségtelen tény, hogy amit a barátnőmmel érzelmileg és szexuálisan átéltünk, arra nem volt még példa, pedig nem vagyok mai gyerek.
A feleségem is szép.
De mi az esélye annak, hogy ez a hirtelen jött "szerelmes vagyok" viselkedés örökké tart?
Persze, a barátnőm szerelmének is vége szakadhat irányomba.
Ezt tényleg csak az érti, aki volt már ilyen szituációban.
Sajnállak azért mert ilyen helyzetbe kerültél,de ezt be kell látnod,hogy ezt saját magadnak csináltad! Mielőbb bele szerelmesedtél volna, a "szeretődbe" le kellett volna ülni a FELESÉGEDDEL,és elmagyarázni nekei,ha kell 100x a dolgokat,az igényeidet.
Én a heledben azt csinálnám,ha nem vagy boldog,hogy lépnék a mostaniból.Be adnál a váló keresetet,és új életet kezdenék a "szeretőmmel".2 éve ezt csinálod,szerinted abba fogod hagyni?Nem,mert örültem szerelmes vagy,úgy mint még soha az életben.Attól,hogy elválsz még ott maradnak a gyerekek,és lehet szerető jó apa.Hányan vannak így a világon? Hidd el,nem csak te vagy az egyetlen.Ha nem vagy már boldog a feleségeddel,és nem vagy képes megváltozni érte,akkor hagy,hátha megtalálja ő is a boldogságát más mellett.Lépj,míg nem késő.Én ezeket tudom neked tanácsolni!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!