Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Tanácsot kérek, nem ítélkezést. Kérem, csak az válaszoljon, aki járt már hasonló szituációban, és tanácsokkal tud szolgálni bármelyik szereplő szemszögéből. Tényleg várjak-e, ahogy a barátnőm javasolta, vagy lépjek végre ki ebből?
A feleségemmel leültünk megbeszélni. Mindketten rájöttünk, hogy mit rontottunk el. Egyikünk sem dolgozott soha a kapcsolatunkon. De mindhárman hibásak vagyunk a dologban.
Én csak azt akarom, hogy mindenkinek jó legyen. Nyilván egy ökör vagyok, amiért mostmár valamelyik csodálatos nőt bántanom kell.
Nem vagyok büszke magamra. Mégis megkérném még egyszer, hogy az ítélkezők kíméljenek.
Továbbra is az első hsz. vagyok.
Az első kérdés, amit fel kell tenned magamnak: tudsz-e valaha újból nőként tekinteni a feleségedre? Tudsz-e újból úgy érezni iránta, mint régen?
Ha igen: elég fontos-e a házasságod ahhoz, hogy mindent megtegyél érte? Ha igen, akkor rajta! Ha nem, akkor kezdj új életet!
Ha az első kérdésre nem a válasz, akkor kár erőltetni. Hiába maradtok együtt, te se leszel boldog, meg gyanítom, a feleséged sem, abban a tudatban, hogy nem szerelemből vagy mellette.
16.
"Az első kérdés, amit fel kell tenned magadnak"
Elírtam, sorry :)
Kérdező írja a 7-ben: "De mi az esélye annak, hogy ez a hirtelen jött "szerelmes vagyok" viselkedés örökké tart?"
*****
"Aminek kezdete van, annak közepe is, vége is van."
Ezt a nagyon-nagyon logikus megállapítást Buddha tette. És az emberek 2500 éve nem gondolnak bele, mert bizony ez nagyon fájdalmas, ezért "nem engedik magukat" belegondolni.
A kérdésedre tehát kedves Kérdező a válasz: 0 az esélye.
Ami a fájdalmas helyzet gyökere: hogy az első szerelem -noha elmúlt, átemelődött valamibe, ami örök - ez a szeretet, és a családod szeretete. Ez viszont- és erről is szól Buddha- a léleknek az örök tartományában van - nem is kezdődött, hanem "átemelődött" oda, ahol ez mindig is van. Isten a szeretet- mondja 500 évvel később János evangélista. Tehát ide- az isteni részedbe.
Mi a szenvedés oka? - A szenvedés oka a vágyakban van- Ez Buddha megint.
Figyeld meg: az teremtődött - nem a vágyadból lett, hogy szereted a családod. Azt NEM magadtól akartad - abban "benne találtad magad"- nagyobb nálad...
A szenvedés oka (és ebben mindenki részesül, mi hozzászólók is..) hogy az emberek nem ezt a kegyelmi pillanatot élik, ahol a szeretet beborítja őket- hanem -sajnos- a testi, önös, birtokló vágyaik után szaladnak (ez most nem rád, hanem az emberek 99,9%-vonatkozik.)
Vedd észre: mennyire a te szűrődön keresztűl értékeled a dolgokat (és nem "amint vannak") A feleséged "játsza a szerelmest" (valószínű kétségbeesetten keresi, hogy tartson meg, mert SZERET) a barátnőnek "elhiszed a szerelmet" -
Nagy boldogtalanság van itt. Ajánlom, olvasd el, ha még nem tetted, Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége - című regényét.
A lelki háttér.. A főhős mindig megcsalja azt az egyetlen lényt, aki igazán szeret.. És mindenki- ő is - rettenetesen szenved.
Nagy mű, érdemes. Talán segít, hogy magadban az érzések-vágyak mélyén tisztábban láss.
-a-
A feleségemmel annak idején azért házasodtunk össze, mert egyrészt nem szerettük volna, ha a gyerekeink úgy hívnák az apjukat a jövőben az iskolában, óvodában, hogy "anya élettársa". Másrészt a munkámban nagyon fontos a bizalom, és valljuk be egy élettársi viszony a mai társadalom emberének a bizalmatlanságról árulkodik.
Egyik nő sem érdemli meg, hogy becsapjam.
S ahogy az egyik hozzászóló fogalmazott, igen, én vagyok a gyenge láncszem ebben az egészben.
A döntést egyelőre meghoztam. A családomra koncentrálok. A nejem tündéri módon programokat szervez, kedves és figyelmes. Nem akar elveszíteni, ez nyilvánvaló, és rettenetesen fél az egyedülléttől. Megpróbálom helyrehozni, de azt hiszem, most és utoljára. 40 évesen még mindketten új életet kezdhetünk, ha úgy alakul egy félév múlva.
A másik hölgy sem akar elveszíteni, időt ad nekem arra, hogy letisztuljak. Hiszen csak neki mertem elmondani, hogy valójában mennyire kuszák az érzéseim, gondolataim. Ez az a dolog, amit a nejemmel már nem tudnék megbeszélni. A barátnőmnek meg tudok nyílni, a feleségemnek már nem. Ha ezt megtudná, belerokkanna, és nagy valószínűséggel az arcomba vágná, hogy nem szeretem. Szóval ez az a helyzet, amikor az ember áldozatot hoz mások boldogságáért.
Viszont szívesen olvasok "sikersztorikat" bármelyik alternatívát érintve.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!