Mért csak a gyereknek kell megadni a tiszteletet a szüleinek? Nem kéne fordítva is hogy működjön?

tegnap 19:08 - "A szülői példáról meg annyit, hogy azzal mutat jó példát a szülő a gyerekének a tisztelet kérdésében, ahogyan tiszteli a saját szüleit."

És mi van azokkal a szülőkké vált emberekkel, akik árván nőttek fel és soha nem ismerték a szüleiket? Nem, ezzel én nem tudok egyetérteni. A tisztelet minden kapcsolat alapja úgy a családon belüli, mint az iskolai, munkahelyi, vagy bármilyen más. Az embert tisztelem a másikban, azt, aki ő maga, ha tehetséges valamiben, a tehetségét, ha ügyetlen és mégis megcsinál valamit jól, akkor a kitartását, és biztatom a további jóra. A közönség biztatja az előadót és megtiszteli a tapssal és a jegy árával, amit kifizet az előadásért, vagy éppen a hanganyag, kép, videóanyag árával, amit kifizet a mű otthoni csodálhatóságáért, az előadó pedig megtiszteli a közönséget azzal, hogy lelkiismeretesen felkészül, és megtiszteli azzal, hogy meghajol a közönség előtt. A főnök megtiszteli a beosztottat azzal, hogy normális munkakörülményeket biztosít, kifizeti..., cserébe a beosztott megtiszteli a lelkiismeretes munkával. A diák megtiszteli a tanárját azzal, hogy nem zajong órán, figyel, tanul, a tanár pedig megtiszteli a diákot azzal, hogy a tananyagot érthetően adja át, és előtte alaposan felkészül, és figyelmesen, megfelelően értékel, és ha a diák elakad, segít. És még sorolhatnám. A tisztelet egy kölcsönösséget igénylő dolog, ha nem kölcsönös, akkor nem lehet teljes, akkor valamelyik fél "rabszolga", "áldozat".

A szülő és a gyerek, a tanár és a diák, a főnök és a beosztott... egyenrangú felek, csak a mérleg ellentétes serpenyőjében ülnek, de ha a tisztelet nem kölcsönös, a mérleg kibillen az egyensúlyból, és az egyik félre nagy terhek ereszkednek, amiket egy idő után lehet, hogy nem bír el. Ezt nem szabad.

Kedves kérdező!

Valóban nincs miről vitatkozni, mert ez nem egy vitafórum. Te kérdeztél, mások válaszoltak. Te akarod magadnak a jogot, hogy eldöntsd, melyik válasz jó és melyik rossz. El vagy tévedve. Te azt döntheted el, melyik tetszik és melyik nem. Melyiket tudod hasznosítani és melyiket nem. Ez egy ilyen forma. Te meg akarsz győzni másokat, és fel vagy háborodva, amikor nem megy.

Feltehetőleg komoly pszichés problémád van.

Ugyan, gondolkodj már el, hogy mit ezek a rettenetes indulatok benned, amikor valaki nem azt szajkózza vissza amit hallani akarsz? Ez mitől van? Neked van problémád ezzel a kérdéssel. Ezen nem változtat sem a pontozás, sem a kirohanásaid. Aki rosszat kíván a másiknak, csak azért, mert az másképp látja a világot, az vajon mitől jó ember? Az egyáltalán? Miért hiszed, hogy jogod és lehetőséged van ráerőltetni másokra a világlátásodat? Másik oldalról miért van az, hogy valakit nem bánt amikor mások az övétől eltérő véleményt írnak, téged meg igen?

Ui. Én nem várom el tőled, hogy rendelkezz az én élettapasztalatommal. Egyáltalán semmit nem várok el tőled. Még azt sem, hogy tisztelj. Csak rámutatok valamire. Te vagy látod ezt, vagy nem. Vagy kezeled, vagy nem. Vagy kérsz hozzá segítséget, vagy nem. Ez a te dolgod. Mind.

Kedves kérdező!

Pont erről beszéltem. Te a "végsőkig" kiállsz a véleményed mellett, holott ez egy olyan hely, ahol az egyik fél kérdez, a többiek pedig válaszolnak neki. Javaslom, hogy ezzel a hozzáállással menj és nyiss egy ilyen jellegű témát egy vitafórumon!

Ami az "elemezgetést" illeti, csak kérdéseket tettem, fel az alapján, amiket itt leírtál. Egyből hozzátéve azt is, ez nem az én dolgom. Tehát köszönöm a rendre utasítást e témában, de felesleges volt, mert eddig is tisztában voltam ezzel.

Minden jót!

Nálunk is ez a probléma, hogy alá felé rendeltség van és nem mellérendeltség. Soha nem lehet véleményünk öcsémmel, mert mindig jó apánknak van igaza. Gondolatainkat is megfosztják tőlünk. Az életben vannak olyan emberek akik nem igazán kedvelnek, mindenkinek van ilyen. Anyám ilyenkor azt mondja, hogy bennem van a hiba, túl érzékeny vagyok. Pedig csak realistán nézem az életet és nem minden rózsaszín felhő.

Paul Hauck-tól van egy idézetem: Ha eltér a véleményünk a másokétól, hát térjen el. Vitatkozzunk, veszekedjünk, kötekedjünk! De az Isten szent szerelmére: Soha, de soha ne mondjuk a másiknak nincs joga a gondolataihoz!

L/22

csak az várhat el tiszteletet, aki képes tiszteletet adni.

és arról, hogy vki véletlenül előbb vagy később született, senki nem tehet. az még nem jogosítja fel, hogy megtagadja a tiszteletet.

aki megtagadja a tiszteletet, de másoktól elvárja az kettős mércét mutat. az ilyen ne csodálkozzon, ha nem fogja megkapni azt, amit elvár.

Jogos. :)

A gyereket tisztelni, szeretni, emberszámba venni, gondozni és NEVELNI kell.

Csak tudod, a szülők is emberek, nenkik is megvan a maguk baja és nem tökéletesek ők sem.