Mért csak a gyereknek kell megadni a tiszteletet a szüleinek? Nem kéne fordítva is hogy működjön?

Szia!

Teljesen igazad van!Én is tapasztalom a szüleimtől,hogy nem tisztelnek engem,azt hiszin a cselédjük vagyok..pedig háát..a gyerekük..de ha én valamit egy picit is másképp vagyis más hangsullyal mondok mint ahyog ők elvárták,akkor én vagyok a tiszteletlen,hülyegyerek...szerintem is nagyon rosszúl van ez így,ahogy van!

Sőt, azzal ahogy a gyermekeinkkel bánunk, azzal tanítjuk mi is, hogyan viszonyuljanak másik emberhez. Ha tisztelettel bánunk a gyerekekkel, ők is sokkal jobban fognak tisztelni minket, és másokat is.

Nem beszélve róla, hogy amit a szülőktől látnak a gyerekek, azt viszik tovább később ösztönösen saját kapcsolataikba , családjukba is.

Természetesen mindannyiunknak vannak türelmetlenebb napjai, pillanatai. Nálunk van néha, ha úgy szólok a 7 éves kisfiamhoz, ahogy nem kellene, később bocsánatot kérek tőle. Ezért cserébe ő is megölelget és automatikusan bocsánatot kér, ha véletlen olyant mond dühében, amit nem kellett volna.

Szóval igen, a tisztelet és szeretet alapja egy családon belül, hogy kölcsönös legyen.

Nagyon igaz amit írtál, az a baj h vannak olyan szülők akik azt mondják h őt nem érdekli az ügy, akkor is az lesz amit ő akar, mert alá vagyok rendelve neki és ő tart el engem. Persze igen ő tart el, dolgozik napi 4 órát és kapja utánunk a gyerektartást. Igaz, most nincs suli, de most is ki tud akasztani, amikor hazajön és leül a gép elé és nem csinál semmit, aztán meg lefekszik aludni..szegény biztos elfáradt az esti msnezésbe. Amikor meg iskola van akkor meg nem érti meg h az ember lányának ha 7 órája van szinte mindennap, akk rohadt fáradt mire hazakeveredik és akkor vár rá a többi tanulnivaló, házi dolgozatok és a többi, és elvárja h takarítsál úgyanúgy mint nyáron, meg vigyázz a hugaidra, mert olykor neki is kijár a szórakozás és hogy elmehessen a barátnőkkel diszkóba meg ilyenek.

Szóval igen jó lenne ha a szülők a gyerekeiket is tisztelnék és ha tudják h neked van igazad, akkor elintézik annyival hogy akkor is neked kell engedelmeskedni és igazodni őhozzá.

így-így...pontosan,

Én mindenkihez úgy viszonyulok, ahogyan ő énhozzám, majd ha a szüleim normálisan fognak velem beszélni, nem úgy fognak bánni velem mintha a csicskásuk lennék, akkor tisztenlni fogom őket!De addig nem, de ez úgy sem lesz így,nagyon kár hogy az én szüleim nem olvassák most el ezt a kérdést, nagyon rájuk férne!!

Amelyik szülő nem adja meg a tiszteletet a gyerekének, a gyerek sem fogja tisztelni soha. Majd megnézheti magát a szülő, amikor felnő a gyereke és még az ajtót sem fogja rányitni, annyira utálja.

Sajnos, amíg vannak olyan hülye szólás-mondások, mint pl. "a pénz számolva, az asszony verve jó", meg a "gyereknek hallgass a neve", és beidegződések, addig nem fog sok minden változni.

Tudod, én mindig azt mondtam viták esetén a szüleimnek, hogy: "Ti voltatok előbb, nektek kellett volna megmutatni, mit hogyan kell, akár gyakorlati, akár tiszteletbeli dolog, nektek kell olyan példával elől járni, amit én, aki később születtem, követhetek." Anyunál sikerült elérni, hogy ledobja a szüleitől "örökölt" rossz szokást, sajnos őt mai napig próbálják kihasználni a szülei, pedig anyu is már 50 éves lesz, és elege van. Apám meg már nem érdekel, neki már semmit nem akarok bizonyítani, ha neki öcsém, vagyis a fiú az, aki igazán számít (se anyu se én), akkor én függetlenítettem magam, amennyire lehetett, és öcsém ugráljon neki.

Nem, nem a gyereknek kell pattognia, de nem is a szülőnek, egyiknek se kellene pattognia a másik körül, de a szülő volt előbb, szóval igenis dolga, hogy példát mutasson, és úgy neveljen, hogy a gyereknek legyen kedve és önbizalma, hogy később, mikor már felnőtt, szívesen és magától ajánlja fel a segítségét, ha kell.